Ammani elrakta az igazolványát a zsebébe, egyenesen a jövő felé nézve. Tudta, hogy a családja soha többé nem fogja őt láthatatlannak tekinteni. Nem azért, mert könyörögtek nekik, hanem azért, mert amikor egy embert száműznek, azzal csak azt mutatják meg neki, hogy valójában milyen erős fegyver van a kezében.
– Indulunk, parancsnok – mondta Ammani, és a bakancsai határozott léptekkel indultak meg a szabadság, a méltóság és a saját maga által kivívott jövő felé. Csendben, hatalommal, otthon.






