A kivetítőn még a cégbejegyzés adatai is ott szerepeltek, amelyen Chad saját maga volt feltüntetve alapítóként.

A teremben halálos csend lett.

Seth Weaver, a kontrollár, hirtelen eltakarta az arcát a kezével, és összegörnyedt a székében. A befektetők pedig lassan, rideg pillantással fordultak Chad felé.

Bruce Hughes felállt a helyéről, odasétált a kivetítőhöz, majd lassan Chadre nézett.

– *Chad* – mondta a vezérigazgató olyan hűvös nyugalommal, ami sokkal félelmetesebb volt bármilyen ordibálásnál. – *Azt hitted, hogy ez egy kis vidéki kisbolt, ahol azt csinálsz, amit akarsz. Azt hitted, hogy egy terhes nő meglopása és elhallgattatása elég lesz ahhoz, hogy elfedd a saját lopásodat.*

– *Bruce… kérem… hallgasson meg…* – nyögte Chad, miközben a lábai alatt elfolyt a talaj. A méretes olasz öltönye hirtelen túl nagynak tűnt rá, az izzadság patakokban folyt a homlokáról.

– *Biztosan meghallgatlak* – mondta Bruce. – *A rendőrségi kihallgatásodon. És a Fox Freight jogi képviselői előtt, akik ebben a pillanatban indítják el a vagyonelkobzási pert a Perry Holding ellen.*

Bruce odafordult a biztonsági őrökhöz, akik már ott álltak a nyitott ajtóban.

– *Kérem, kísérjék ki Mr. Perryt az épületből. És gondoskodjanak arról, hogy a személyes holmiját egy kartondobozban küldjék utánunk. Tudják… aduász a dobozolásban ma elég népszerű nálunk.*

—

Két órával később a harmincegyedik emeleti irodámban – amit mégsem kellett végleg elhagynom – csend volt. Az eső még mindig zuhogott a torontói éjszakában, de a városháza és a pénzintézetek neonfényei gyönyörűen csillogtak a nedves ablaküvegen.

Bruce Hughes ott ült az íróasztalom előtt, és egy csésze forró teát kortyolgatott.

– *Szóval* – mondta, miközben felnézett rám. – *Chad távozott. A rendőrség átvette az ügyet. Seth Weaver teljes körű vallomást tett, és elismerte, hogy Chad nyomást gyakorolt rá, de ő maga nem vett részt a lopásban, csak félt a munkahelyétől. A rendszer és az útvonaltervezési platform pedig… hivatalosan is a te neved alatt fut tovább.*

– *Köszönöm, Bruce* – mondtam, miközben a kezemet a hasamra simítottam, érezve a baba egyre határozottabb mozdulatát. – *De van egy feltételem.*

Bruce elmosolyodott.

– *Tudtam. Egy ilyen éjszaka után mindig van feltétel. Mi az?*

– *Nem akarok visszatérni egyszerűen csak üzemeltetési igazgatóként.*

Bruce felvonta a szemöldökét.

– *Hát, akkor miként?*

– *A Fox Freight alelnökeként. És a cég új technológiai stratégiájának a vezetőjeként. Olyan feltételekkel, amelyek garantálják, hogy senki – soha többé – ne dönthessen a fejem felett egy tárgyalóteremben.*

Bruce Hughes felállt, odajött hozzám, és nyújtotta a kezét.

– *Megállapodtunk, alelnök asszony. Holnap reggel aláírjuk az új szerződést.*

Amikor az este végén hazavezettem Mississauga felé a nedves autópályán, a rádióban valamilyen lágy jazz zene szólt. A fejemben nem volt sem harag, sem kétség. Tudtam, hogy a nehéz napoknak még nincs vége, és egy újszülött érkezése teljesen át fogja alakítani az életünket. De azt is tudtam, amit apám tanított nekem régen, és amit a számok soha nem felejtettek el:

Ha te magad építed fel az alapokat, a viharok nem elsodorják a házadat, hanem csak azt mutatják meg, hogy milyen erős falakat húztál köré.