– *Nlam nálam vannak, Bruce* – vágtam a szavába. – *De nem holnap reggel fogjuk megmutatni nekik.*
– *Hát mikor?*
– *Ma este. Nyolc órakor. Amikor Chad Perry és az új csapata befejezi a nagy bemutatót a befektetőknek a harmincadik emeleten. Azt hiszik, hogy minden sínen van. Hagyjuk, hogy előadják a tökéletes terveiket. Aztán majd meglátjuk, hogy mit szólnak ahhoz, amikor a rendszer nem a profitot, hanem a Delta Logistics számláit kezdi el kivetíteni a nagy kivetítőre.*
Bruce arcán egy lassú, szinte ördögi mosoly húzódott szét.
– *Te ördögi vagy, Megan Knight* – mondta elégedetten. – *És pontosan ezért vagy te a Fox Freight igazi gerince.*
—
Az eső estére vihorászó zuhogássá vált Toronto felett. A várost sűrű, szürke köd borította be, és a felhőkarcolók csúcsai elvesztek a mennyezeti fellegekben.
A harmincadik emeleti nagy konferenciateremben az ablakok mögött vakító fények égtek. A befektetők, a regionális igazgatók és a cég igazgatótanácsának néhány helyi tagja ott ültek a hosszú, mahagóni asztal körül, miközben Chad Perry magabiztos, elegáns mozdulatokkal magyarázta a kivetítőn futó diagramokat.
Az öltönye méretekre szabott olasz gyapjú volt, a haja hibátlanul hátrafésülve, a hangja pedig csillogó optimizmust sugárzott.
– *Hölgyeim és uraim* – mondta Chad, miközben a kezében tartott lézermutatóval egy lenyűgöző költségmegtakarítási görbére mutatott. – *Amikor átvettem a műveleti igazgatást, világossá vált, hogy a régi rendszer elavult, lassú és túlságosan drága volt. Az előző menedzsment – különösen az operatív részlegen – nem látta át a modern logisztikai láncok hatékonyságát. Emiatt feleslegesen égettük a tőkét. Az elmúlt hónapban azonban radikális lépéseket tettünk.*
A teremben néhányan elismerően bólintottak. A hátsó sorban Seth Weaver ült, a kontrollár, de az arca hamuszürke volt. A szemei időnként az ajtó felé tévedtek, mintha attól félt volna, hogy én is feltűnök.
– *Átszerveztük a fuvarozói elszámolásokat* – folytatta Chad, a hangja büszkeségtől zengett. – *Optimalizáltuk a külső partnerekkel kötött szerződéseket. Ennek eredményeként a cégünk havi szinten közel negyvenezer dolláros nettó megtakarítást könyvelhet el a logisztikai rezsiköltségeken. És ez csak a kezdet. Az új útvonaltervezési platformunk, amelyet a saját vezetésem alatt fejlesztettünk tökéletesre…*
– *Elnézést, Chad.*
A hang simán, tisztán és határozottan zengett be a nagy teremben.
A konferenciaterem dupla üvegajtajai kinyíltak. Bruce Hughes lépett be elsőként, az arcán teljes komolysággal, a kezében egyetlen vékony mappával. Én közvetlenül mögötte sétáltam be. Nem volt rajtam a táskám, csak a kabátom, és a felemelt fejemmel pontosan úgy néztem ki, mint aki nem vendégként, hanem tulajdonosként érkezett.
Chad mozdulata megdermedt a levegőben. A lézermutató fénye megremegett a kivetítőn.
– *Br… Bruce?* – dadogta Chad, és a magabiztossága egy pillanat alatt szertefoszlott. – *Mi… mi szél hozta ide? Azt hittem, ez egy belső, operatív prezentáció a befektetőknek…*
– *Az is, Chad* – mondta Bruce, miközben nyugodt léptekkel odasétált az első sorhoz, majd leült az egyik üres székre. – *És éppen ezért tartottam fontosnak, hogy én is részt vegyek rajta. Különösen azután, amit az imént hallottam a havi megtakarításokról és a Delta Logistics-szel kötött szerződésekről.*
Chad arca hirtelen vörösre váltott, majd azonnal halottsápadt lett.
– *A… a Delta Logistics? Az egy teljesen szabványos…*
– *Szabványos?* – léptem előrébb a terem közepére. A magassarkú cipőm kopogása élesen visszhangzott a parkettán. – *Chad, mesélj nekünk a Delta Logisticsről. Mesélj a befektetőknek arról a cégnek a hátteréről. Tudod-e, hogy ki a tulajdonosa?*
Chad szája tátva maradt, de hang nem jött ki rajta.
– *Mert én megnéztem* – folytattam, és a zsebemből előhúztam a kis titkosított USB-meghajtót, majd odasétáltam a kivetítőt vezérlő asztalhoz. – *Amikor átadtad a felmondásomat ma délután, elfelejtetted, hogy a rendszer archívumához még mindig van egy olyan főkulcsom, amit nem tudtál kitörölni a jogosultságaidból. A Delta Logistics nem egy külső logisztikai partner. Egy olyan cég, amelyet egy olyan offshore számlához kötnek, amelynek a végső kedvezményezettje… egy bizonyos Perry Holding Kft.*
A teremben kitört a morajlás. Két befektető azonnal felállt a székéből.
– *Perry?* – kiáltotta az egyik igazgatósági tag, és Chadre meredt. – *Az nem Chad családneve?*
– *De igen* – feleltem, miközben rácsatlakoztattam az USB-meghajtót a tárgyalóterem központi médialejátszójára. – *Chad Perry az elmúlt két hónapban – mióta átvette a vezetést – havi százezer dollárt utalt ki a saját magának tulajdonolt bábcégnek fiktív fuvarokért. Összesen több mint kétszázötvenezer dollárt szivattyúzott ki a Fox Freight számlájáról, miközben nekem azt mondta a tárgyalóban, hogy a cégnek nincs pénze, és a béremet 75%-kal kell csökkenteni a „pénzügyi fegyelem” jegyében.*
– *Ez… ez hazugság!* – ordította Chad, és hirtelen előreugrott az asztaltól. Az arca torz volt a dühtől és a pániktól. – *Ez egy rosszindulatú, sértett nő bosszúja! Ma mondott fel, mert kirúgtam a teljesítményhiány miatt! Semmilyen bizonyítéka nincs!*
– *Nincs bizonyíték?* – mosolyogtam rá nyugodtan.
Egyetlen gombnyomással átváltottam a kivetítő képét. A hatalmas falon hirtelen felragyogott a Delta Logistics összes hivatalos számlája, az aláírások, a banki tranzakciós igazolások, és – ami a legfontosabb – a jóváhagyási naplók, amelyek pontosan Chad Perry saját belső IP-címéről és digitális aláírásáról tanúskodtak.






