Szörnyeteg. Rideg szívű. A testvéred most már árva. Hogy tudsz pénzt számolni, miközben ő egy halottasházban vár?
Kate lefordítva tette le a telefont, de az értesítések tovább pulzáltak a keze alatt.
Kate gyermekkora óta ebben a megállapodásban élt. Borisz mindig a törékeny fiatalabb fiú volt, akit védeni kellett; Kate volt a rátermett lány, aki intézkedett. Megdolgozott a fogorvosi iskoláért és éjszakazott, míg az anyjuk Borisz tandíjját fizette két főiskolán, amelyeket soha nem fejezett be.
Kate és Vadim éjszakai műszakokkal, hétvégi ügyeletekkel és évek adósságával építették fel az életüket. Kate mégis megvette az édesanyja élelmiszereit, fizetett a szívspecialistákért, és megrendelte a gyógyszereket, amelyeket a biztosító nem volt hajlandó fedezni. Ludmila újra és újra Borisz felé irányította Kate pénzét – benzin, ruhák, egy újabb sikertelen terv –, majd azzal vádolta a lányát, hogy önző, amikor megkérdezte, hova tűnt a pénz.
Három évvel ezelőtt Kate talált egy ingatlanadó-értesítést, amelyen Borisz szerepelt új tulajdonosként. Ludmila kitépte a kezéből.
– Ez az én tulajdonom – mondta. – Annak adom, akinek akarom.
– Képes vagy rá. Borisz tehetetlen lesz, amikor elmegyek.
– Fizetem a gyógyszereidet. Hozom az élelmiszeredet. Mit hozott neked idén?
– A lelkét adja – csattant fel Ludmila. – Itt ül velem. Televíziót néz velem. Te berohansz, leteszed a csomagokat, és elmégy. Anyai melegséget nem lehet pénzért megvenni.
Kate két hétig távol maradt.
Aztán Ludmila magas vérnyomásos krízisen ment keresztül, és Kate visszatért az orvosokkal, a receptekkel és az élelmiszerekkel, mert ez volt az, amit a megbízható lány tett.
A bejárati ajtó kinyílt mögötte.
Vadim lépett be kórházi ruhában, meglátta Kate arcát, és sötétben hagyta a villanyt.
– Borisz hívott – mondta. – Valéria is.
– Hogy hagyják abba a kapcsolatfelvételt velünk. – Mindkét kezét a vállára tette. – Aztán letiltottam őket.
– Ki tudnám fizetni – mondta. – Ettől olyan csúnya ez az egész. Ha Borisznak semmije sem lenne, minden dollárt fedeznék. De Anyu pénzt kölcsönzött a sikertelen vállalkozásaihoz és nyaralásaihoz. Neki adta a lakást és a nyaralót. Most meg egy luxustemetést akar, mert zavarban van a rokonok előtt.
Vadim keze gyengéden megszorult.
Egy könnycsepp szökött ki, mielőtt Kate megállíthatta volna. Az ujjával letörölte a kabátja ujjával.
Másnap délután egy ismeretlen szám jelentett meg a betegek között.
– Dr. Michaels? – kérdezte egy fáradt hang. – Aaron Reed vagyok a Reed & Sons Temetkezési Vállalattól. A testvéred azt mondja, kifizeted a harmincnégyezer-kétszáz dolláros egyenleget. Hová küldjem a számlát?
A háttérben székek csikorogtak, és Borisz azt mondta: „Mondd meg neki, hogy várunk.” Kate letette a grafikont.