Elmagyarázta aggodalmait a változó piac miatt.
Callie emlékeztette, hogy az elkerülő úti kút nem fog gumiabroncs-javítással foglalkozni.
Forest tanulmányozta.
– Arra gondolsz, hogy megveszed ezt a helyet?
– Gondolok rá.
Megnevezett egy árat.
Nem volt kevés. De ő nem hátrált meg.
1974 októberében Callie elvitte a füzeteit, a felszerelésről készült fényképeket és egy kézzel írt üzleti javaslatot a First Agricultural Bank of Gentrybe.
A hitelügyintéző Tilman Gatis volt.
Szkeptikus volt.
Kérdőre vonta a tapasztalatát, a fedezetét és azt a képességét, hogy képes-e fenntartani az üzletet.
Aztán megkérdezte, mi történne, ha elromolnának a kompresszorai.
Callie habozás nélkül válaszolt.
– Megjavítom őket. Én építettem őket. Minden alkatrészét ismerem.
Tilman átnézte a feljegyzéseit.
A kézzel írt méreteket. A részletes javításokat. A három működő gépet. Azokat a számadatokat, amelyek megmagyarázták, hogyan tudna egy dedikált gumisbolt kiszolgálni olyan ügyfeleket, akiket az elkerülő kút figyelmen kívül hagyna.
Nem utasíthatta el az előkészületeket.
De még mindig nem volt kész a hitel jóváhagyására.
Azt mondta, időre van szüksége a gondolkodáshoz.
Callie összegyűjtötte a papírjait.
– Rendben.
Anélkül, hogy könyörgött vagy vitatkozott volna, elhagyta a bankot.
Két héttel később visszatért.
Ezúttal Tilman meghozta a döntését.
A nők elé tárta a bank ajánlatát.
És az első dolog, amit Callie észrevett, az volt, hogy a hitel nem fedezte a teljes vételárat.
Döntenie kellett, hogy kockára teszi-e a négyéves megtakarítását.