Az egyik férfi felnevetett, egy gúnyos, kegyetlen hangon, és közelebb lépett a pulthoz.
– Nem kávéért jöttünk, kislány. Marco üzeni, hogy az öreg barátod, Vincent elszámolta magát. És tudjuk, hogy te voltál az egyetlen kívülálló, aki az utóbbi időben találkozott vele. Úgyhogy most szépen elmondod nekünk, hol rejtőzik, különben ez a kis kávézó ma éjjel leég a földdel együtt.
Erin a férfi szemébe nézett. A félelem ott lüktetett a vérében, de a makacssága és a lojalitása, amit Vincent iránt érzett, mindent felülírt.
– Nincs fegyverem, de van itt egy kancsó forró kávé, amit szívesen a képembe kaphattok, ha nem tűntök el innen azonnal – mondta jéghideg hangon, és a kezét a gőzölgő edényre tette.
A férfi elmosolyodott, és előhúzta a fegyverét.
– Te aztán nagyon bátor vagy, kislány. De a bátorság nem ment meg a golyótól.
Mielőtt a fegyver elsülhetett volna, a kávézó bejárati ajtaja hirtelen újra felcsapódott. Egyetlen lövés dördült el – nem a bérgyilkosé, hanem kívülről. Az egyik férfi a vállához kapott, és ordítva rogyott össze a földön, miközben a másik hirtelen hátrafordult, de a feje fölött egy nehéz fémcső csapódott le.
A füstös levegőben egy ismerős alak lépett elő a homályból. Vincent volt az. Az arca sápadt volt, a kabátján vérértékek látszottak, de a tartása ugyanolyan félelmetes és magabiztos volt, mint valaha. Két megbízható embere követte a hátából, gyorsan ártalmatlanná téve a földre került támadókat.
Vincent odalépett a pulthoz, ahol Erin még mindig ott állt, a kancsóval a kezében. A férfi mélyen a szemébe nézett, a vonásai meglágyultak, és a feszültség, ami a várost uralta, egy pillanatra eltűnt kettejük között.
– Azt mondtam, hogy vigyázz magadra, Erin – mondta halkan Vincent, miközben a kezét óvatosan a kancsóra tette, és lehúzta a lány ujjait. – De úgy látszik, neked sincs szükséged testőrökre.
Erin felsóhajtott, a feszültség hirtelen kiáradt belőle, és a férfi mellkasára hajtotta a fejét.
– Azt hittem, meghaltál, Vincent.
– Egy olyan ember, akinek még tartozol egy csésze kávéval, nem hal meg ilyen könnyen – felelte Vincent, és átkarolta a vállát.
—
A következő hetekben Philadelphia alvilága alapvetően átrendeződött. Marco összeesküvése megbukott, az árulót letartóztatták, és a régi hálózatot Vincent újjászervezte. De a változás nemcsak a városon, hanem magán a maffiafőnökön is meglátszott. A félelem és a kegyetlenség helyett a tisztelet és a megfontoltság vette át az irányítást.
Egy csendes, napos délutánon a kávézó teraszán egy új tábla jelent meg: *„Zárva felújítás miatt”*. De a benti részen csak ketten ültek.
Vincent egy elegáns, de egyszerű öltönyben ült az asztalnál, miközben egy kulcscsomót csúsztatott át a pulton Erin felé.
– Mi ez? – kérdezte a lány, meglepődve.
– Egy új kezdet, Erin – mondta Vincent mosolyogva. – Megvásároltam ezt az épületet. És a mellette lévő ingatlant is. Egy igazi, tisztességes éttermet fogunk nyitni. Olyat, amilyenről mindig is álmodtál. És te leszel a tulajdonosa. Én pedig… nos, én csak egy hűséges vendég maradok, aki minden éjjel megissza a maga fekete kávéját.
Erin a kulcsot nézte, majd felnézett a férfira, akit egykor a városa legveszélyesebb szörnyetegének tartottak. A szemében most nem a sötétség, hanem a jövő ígérete csillant meg.
– És mi lesz a bűnözéssel, Vincent? – kérdezte mosolyogva.
– A bűnözés bonyolult dolog, kislányom – felelte Vincent, miközben felállt, és a kabátjára simított. – De a kávé az egyetlen dolog az életemben, amihez soha nem akarok hamis receptet használni. Holnap találkozunk, Erin.
Az ajtó bezárult mögötte, de a kávézóban a levegő friss volt, tiszta, és tele élettel. Erin a kulcsot a tenyerébe zárta, és tudta, hogy bármi is hoz a holnap, az élete legszebb fejezete most kezdődik el igazán.






