Daniel azonban nem hátrált meg. Egyik kezével Michael vállát fogta, a másikkal pedig a zsebébe nyúlt, ahol a telefonja rögzítette az egész beszélgetést – és az adás már úton volt a szövetségi nyomozók felé. A játék véget ért, és a csata most kezdődött igazán.
Az esőcseppek továbbra is vadul verték a kis norfolki diner ablakait, de a helyiségben a levegő mintha egyetlen pillanat alatt megfagyott volna. A bejáratnál álló idegen sötét kabátja még csillogott a nedvességtől, de a tekintete rideg volt és éles, mint a szike. A tenyerében felmutatott aranygyűrű – Michael Harris jegygyűrűje, a belső felébe vésett dátummal és a nevével – olyan erővel hatott Danielre, mint egy fizikai ütés.






