– Nem én tettem tönkre a karrierjét, Karolina – mondtam, miközben a szemükbe néztem mindkettejüknek. – Ő maga tette tönkre azzal, hogy elhitte: a hazugság többet ér, mint az igazság. És ami a házat illeti… reggel átnézzük az iratokat. Mert ideje, hogy eldöntsük: ki is lakik itt valójában kinek a kegyelméből.
Diego lehajtotta a fejét. A szülinapi torta gyertyái már régen elaludtak, de a konyhában most először nem a sötétség uralkodott, hanem a tiszta, hideg, megkérdőjelezhetetlen igazság. És én végre otthon voltam. A saját otthonomban.






