– Van még más is – mondta Gonzalez nyomozó. – Ellenőriztük a jelzáloghitelt. Derek 4 hónappal Sarah halála előtt vette fel. Meghamisította az ön aláírását, ahogy mondta. De a lényeg: Sarah aláírását is meghamisította. Ő már túl gyenge volt ahhoz, hogy bármit aláírjon abban az időben. Gyakorlatilag mindkettőjüket meglopta, miközben a haldokló felesége meggyilkolását tervezte.
– Mikor tartóztatják le? – kérdeztem.
– Ma reggel letartóztattuk. Minősített emberöléssel, biztosítási csalással, okirat-hamisítással és az ön ellen elkövetett pénzügyi bűncselekmények miatt időskorúak elleni visszaéléssel vádoljuk.
Időskorúak elleni visszaélés. 67 éves voltam. Technikailag beleestem a kategóriába.
– Az óvadékát 2 millió dollárban állapították meg – mondta Park nyomozó. – A bizonyítékok és a szökési kockázat miatt a bíró nem volt hajlandó csökkenteni. Nem tudja kifizetni. A King megyei börtönben marad a tárgyalásig.
Zsibbadtan bólintottam.
– Mr. Morrison – mondta Gonzalez nyomozó halkan –, sajnálom. Tudom, hogy ez nem hozza vissza Sarah-t, de gondoskodni fogunk róla, hogy megfizessen azért, amit tett.
A tárgyalás 4 hónappal később volt.
Minden egyes nap ott ültem a tárgyalóteremben. Derek szülei is ott voltak, megtörten és értetlenül néztek. Eljelzálogosították a házukat, hogy kifizessék az óvadékot, de nem tudtak eleget összegyűjteni.
Az ügyészség mindent feltárt.
Dereknek több mint egy éve viszonya volt. 750 000 dollár értékű életbiztosítást kötött Sarah-ra anélkül, hogy szólt volna neki – olyan kötvényeket, amelyek duplát fizettek, ha a halál egy bizonyos időablakon belül következik be.
Aláírásokat hamisított, hogy hozzáférjen a ház tőkéjéhez.
És szisztematikusan mérgezte a feleségét a gyógyszerészeti kapcsolatain keresztül megszerzett fentanilmintákkal, amiket abba a turmixba kevert, aminek az elkészítéséhez minden reggel ragaszkodott.
Az igazságügyi orvosszakértő tanúsította, hogy Sarah szervei heveny fentanilmérgezés jeleit mutatták, de mivel amúgy is halálos rákos beteg volt, ez kezdetben elkerülte a figyelmet.
Csak Derek gyógyszertári kapcsolatának névtelen fülese – egy nőé, akinek gyanússá váltak a mintakérései – indította el a mélyebb nyomozást.
Britney az ügyészség tanújaként tanúskodott a mentességért cserébe.
Beismerte, hogy Derek azt mondta neki, segít Sarah-nak békésebben eltávozni, és hogy hamarosan pénzük lesz. Azt állította, nem tudta, hogy ténylegesen meggyilkolja Sarah-t, de az üzenetek mást sugalltak.
Az esküdtszék nem hitt a könnyeinek.
Derek védelme azzal próbált érvelni, hogy Sarah maga vette be a fentanilt, mert fájdalmai voltak és meg akart halni.
De az ügyészség bebizonyította, hogy Sarah összes gyógyszerével elszámoltak az onkológiai klinikán keresztül, és Derek soha nem jelentette, hogy további szerek lettek volna nála.
Az esküdtszék 6 órán át tanácskozott.
Minden vádpontban bűnös.
A büntetés kiszabásakor a bíró engedte, hogy felszólaljak.
Felálltam, Derekre néztem, és azt mondtam:
– Sarah megkért, hogy vigyázzak rád. Megígértette velem. És én betartottam azt az ígéretet, nem igaz? Mindenről gondoskodtam. Rájöttem, mit tettél. Gondoskodtam róla, hogy megfizess érte. Nemcsak azzal, hogy elveszíted a házat, hanem azzal, hogy mindent elveszítesz. A szabadságodat. A jövődet.
A te örökséged az lesz, hogy egy olyan ember vagy, aki pénzért meggyilkolta a haldokló feleségét. Sarah szeretett téged, te pedig megölted őt 750 000 dollárért meg egy barátnőért. Remélem, életed hátralévő részének minden egyes napján emlékezni fogsz erre.
Dereket feltételes szabadlábra helyezés nélküli életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték.
A tárgyalás után eladtam a Maple Ridge Drive-i házat. Nem tudtam ott élni. Túl sok emlék kötött oda Sarah-ról.
695 000 dollárért kelt el.
Minden egyes centet a Seattle Cancer Care Alliance-nek adományoztam Sarah nevében, kifejezetten egy olyan alapnak, ami olyan rákos betegeket segít, akiket a családjuk magára hagyott.
Átköltöztem egy kisebb lakásba Ballardba, a víz közelébe.
Elkezdtem önkénteskedni egy hospice központban, olyan végstádiumú betegek mellett ülve, akiknek nincs családjuk. Fogom a kezüket. Könyveket viszek nekik. Gondoskodom róla, hogy ne legyenek egyedül.
Derek szülei egyszer megkerestek.
Az édesanyja sírva hívott fel, megkérdezve, meg tudnék-e bocsátani neki a szívem mélyén.
Gyengéden elmondtam neki, hogy a megbocsátás nem az enyém. Az Derek és Isten között van, és végül Derek és Sarah között, amikor újra találkoznak abban, ami ezután következik.
Még mindig minden vasárnap meglátogatom Sarah sírját. Virágot viszek, rózsákat, olyanokat, amilyeneket ültetni szokott.
Mesélek neki a hetemről. Elmondom neki, hogy betartottam az ígéretemet, hogy vigyázok Derekre – csak talán nem úgy, ahogy ő elképzelte.
67 éves vagyok. Egészséges vagyok, több pénzem van, mint amennyire szükségem lenne, és 17 bérbeadott ingatlanom, amik többé-kevésbé elirányítják magukat.
A régi teherautómmal járok. A Carhartt dzsekijeimet hordom. Minden reggel ugyanabban a kifőzdében reggelizem, ahol senki sem tudja, hogy milliós vagyonom van.
És minden egyes nap gondolok arra a pillanatra Sarah temetésén, amikor Derek azt mondta, két hetem van eltűnni. Amikor rám nézett, és valakit látott, aki semmit sem ér, valakit, aki feláldozható.
Olyan sok dologban tévedett, de leginkább abban tévedett, hogy mit tenne egy apa a lányáért.
Még azután is, hogy elment, még mindig védelmezem őt. Még mindig harcolok érte, és átkozottul gondoskodtam róla, hogy az ember, aki megölte őt, élete hátralévő részét azzal töltse, hogy megfizet érte.
Az emberek azt mondják, a bosszú hidegen tálalva a legjobb.
Én nem értek egyet.
Az igazságszolgáltatás türelemmel, dokumentációval és egy igazán jó ügyvéddel tálalva a legjobb.






