Hallottam a légzését a túloldalon.

– 24 órád van dönteni – mondtam. – Utána mindent beadok, polgári és büntetőjogi úton egyaránt. Csak a hamisítási vád tönkreteszi a gyógyszerértékesítői karrieredet. Senki sem fog alkalmazni egy elítéltet, aki aláírásokat hamisít pénzügyi dokumentumokon.

Rám csapta a telefont.

23 órával később Tom felhívott.

– Derek ügyvédje épp most küldte át a lemondó nyilatkozatot. Rád ruházza a 70%-os tulajdonrészét. Vége van.

De nem volt vége.

Két nappal azután, hogy Derek aláírta a házat, hívást kaptam a seattle-i rendőrségtől.

Maria Gonzalez nyomozó mutatkozott be, és megkérdezte, be tudnék-e menni az őrsre, hogy válaszoljak néhány kérdésre Sarah halálával kapcsolatban.

Összeszorult a gyomrom.

– Milyen kérdésekre?

– Ezt inkább személyesen megbeszélném, Mr. Morrison.

A régi teherautómmal hajtottam a rendőrségre, a gondolataim csak száguldottak. Amikor megérkeztem, Gonzalez nyomozó egy kikérdezőszobába vezetett.

A 40-es évei elején járó, éles szemű, határozott nő volt.

– Mr. Morrison, egyenes leszek önnel. Olyan információkat kaptunk a lánya halálával kapcsolatban, amelyek aggasztóak. Kérdéseket kell feltennem az utolsó heteiről.

– Milyen információkat?

Kinyitott egy mappát.

– Említette valaha Sarah, hogy szokatlanul rosszul érezte magát azután, hogy valami specifikusat evett vagy ivott?

A szívem verése felgyorsult.

– Folyamatosan beteg volt. A kemoterápiától állandóan hányingere volt.

– Volt abban valamilyen rendszeresség, hogy mikor érezte magát rosszabbul?

Visszagondoltam.

– Ő… mindig azt mondta, hogy szörnyen érzi magát azután, hogy Derek elkészítette neki a speciális turmixait. Azt mondta, a hányinger ellen vannak. Gyömbér, fehérjepor meg más dolgok.

Gonzalez nyomozó jegyzetelt.

– Milyen gyakran készítette ezeket a turmixokat?

– Élete utolsó 6 hetében minden reggel. Miért? Miről van szó?

Alaposan szemügyre vett.

– Mr. Morrison, nyomozást indítottunk a lánya halála ügyében. Egy névtelen fülest kaptunk, ami szerint a halála nem teljes egészében a rák miatt következett be.

A szoba forogni kezdett velem.

– Mit akar ezzel mondani?

– Azt mondom, hogy kihantoljuk Sarah testét további toxikológiai vizsgálatokhoz. A kezdeti boncolás több olyan anyag emelkedett szintjét mutatta ki, amelyeket a rákkezelésének tulajdonítottak. De az új információk fényében ki akarunk zárni más lehetőségeket is.

– Milyen anyagokét?

– Erről még nem beszélhetek. De meg kell kérdeznem: volt-e Dereknek hozzáférése olyan gyógyszerekhez vagy vegyszerekhez, amelyek normális esetben nem találhatók meg egy háztartásban?

– Gyógyszerészeti üzletkötő volt. Mindenből volt mintája. Fájdalomcsillapítókból, hányingercsillapítókból, mindenféléből. A kocsijában lévő zárható szekrényben tartotta őket.

A nyomozó leírta.

– Említett valaha bármit arról, hogy fel akarja gyorsítani Sarah eltávozását? Esetleg úgy beállítva, mint egy könyörületességi tettet?

Eszembe jutott valami.

Egyik éjszaka, körülbelül 3 hónappal Sarah halála előtt, meghallottam Dereket telefonálni. Ott aludtam, hogy segítsek az éjszakai ápolásban.

Lementem vízért, és meghallottam őt az irodájában. Valami olyasmit mondott: „Tudom, hogy nehéz, de már nem tart sokáig. Utána együtt lehetünk.”

Akkor azt hittem, az édesanyjával beszél Sarah állapotáról.

Most elmeséltem ezt Gonzalez nyomozónak.

– Tudja, kivel beszélt?

– Azt hittem, az anyjával. De most azon tűnődöm, nem Britney volt-e az.

Még egy tucat kérdést tett fel Derek viselkedéséről, a biztosítási kötvényekről, Sarah állapotromlásának idővonaláról.

Mindenre őszintén válaszoltam, teljesen kábán.

Amikor indultam, azt mondta:

– Mr. Morrison, ezt nem lenne szabad elmondanom, de a névtelen füles valakitől származott, aki abban a gyógyszertárban dolgozik, ahonnan Derek a mintáit szerezte. Azt mondta, szokatlan mennyiséget kért bizonyos gyógyszerekből, amelyek a kemoterápiás szerekkel kombinálva olyan heveny szervi elégtelenséget okozhatnak, ami a rák előrehaladását utánozza. Kivizsgáljuk a dolgot.

Ködben hajtottam vissza a moteltembe.

A lányomat, az én kislányomat… Derek.

3 héttel később Gonzalez nyomozó ismét felhívott.

– Be tudna jönni az őrsre?

Amikor megérkeztem, egy másik férfi is vele volt.

– Ő James Park nyomozó a kiemelt ügyek osztályáról. Beszélnünk kell a nyomozásról.

Ugyanabban a kikérdezőben ültünk le. Park nyomozó átcsúsztatott egy mappát az asztalon.

– Megjöttek a toxikológiai eredmények. Sarah szervezetében halálos mennyiségű fentanil volt. Nem terápiás adag a fájdalomcsillapításra – halálos mennyiség, ami elég ahhoz, hogy légzésleállást okozzon.

Nem kaptam levegőt.

– De hát a rák miatt halt meg. Az orvos azt mondta…

– A rák végül megölte volna – mondta Gonzalez nyomozó gyengéden. – De a fentanil gyorsabban végzett vele, sokkal gyorsabban. A halotti anyakönyvi kivonatát emberölésre módosítjuk.

– Derek – suttogtam.

– Házkutatási parancsot kaptunk Derek telefonos előfizetéseire, kártyakimutatásaira és a számítógépére – folytatta Park nyomozó. – Kiterjedt kereséseket találtunk halálos adag fentanilra, arra, hogyan lehet a rákos halált természetesnek beállítani, és az életbiztosítás kifizetési idővonalára. Találtunk üzeneteket is Derek és Britney között, ahol arról beszélgettek, mennyi pénzük lesz, ha Sarah meghal.

Megmutatta az üzeneteket. Remegő kézzel olvastam őket.

Derek: Az orvos azt mondta: „Talán még három hónap.”

Britney: Az olyan sokára van, bébi. Hiányzol.

Derek: Tudom. Dolgozom az ügyön.

Britney: Ez mit jelent?

Derek: Mondjuk úgy, hogy hamarabb hozzájuthatunk a pénzhez, mint ahogy az orvos gondolja. A biztosítás duplát fizet, ha ebben az évben hal meg valami prémium kikötés miatt.

Eltoltam magamtól a mappát. Rosszul voltam.