Dr. Mátay arca elsötétült.
– Ez okirathamisítás, ráadásul csalás, Mária. A fia visszaélt az ön bizalmával, és egy biztosítási papírnak álcázva aláíratott önnel egy jogi vagyonátruházási nyilatkozatot, amit aztán egy korrupt vagy figyelmetlen közjegyző előtt érvényesítettek.

A szívem egy pillanatra kihagyott egy ütést. Nemcsak arról volt szó, hogy a fiam tiszteletlen volt velem. Nemcsak arról, hogy quaterniókat hívott meg a házamba anélkül, hogy megkérdezett volna. Robert eladta volna a jövőmet. El akarta venni tőlem az utolsó menedékemet is, amit Henryvel közösen építettünk, hogy aztán Megan luxusigényeit finanszírozza belőle.

– Mit tehetünk, Mátay úr? – kérdeztem, és a hangom most nem remegett. Acélos volt, fagyos és könyörtelen.

Az ügyvéd elmosolyodott – egy olyan mosollyal, ami azt jelezte, hogy a jogi csaták mezején ő a legjobb szövetségesem.

– Első lépésként bejelentést teszünk a rendőrségen okirathamisítás és csalás gyanúja miatt a fia és a közjegyző ellen. Második lépésként pedig azonnali ideiglenes intézkedést kérünk a bíróságtól, hogy a tulajdonjog-változás bejegyzését azonnal blokkoljuk a földhivatalban. És harmadik lépésként… Mária, megvan a telefonszáma annak a közjegyzőnek, akinek a bélyegzője rajta van ezen a papíron?

– Megvan – mondtam, miközben előhúztam a táskámból a telefonomat. – A bélyegző ott van a fejlécen. Dr. Harsányi Tamás.

– Remek – bólintott az ügyvéd. – Hívjuk fel. De ne feledje: mostantól mi diktáljuk a feltételeket.

—

Délben érkeztem vissza a tengerparti házhoz. A kapuban egy ismeretlen autó állt: Robert fekete Audit parkolt a felhajtón.

Ahogy kinyitottam a bejárati ajtót, Robert és Megan ott ült a nappaliban. Robert az arca a tenyerébe temetve járkált fel-alá, miközben Megan a telefonján valamilyen ingatlanhirdetést nézett, de amint meghallották a lépteimet, mindketten felkapták a fejüket.

– Anya! – kiáltott fel Robert, az arcán hamis aggodalommal és idegességgel. – Hol a fenében voltál egész délelőtt? Hívtuk a mobilodat, de ki volt kapcsolva! Beszélnünk kell a tegnap estéről… ez az egész végrendelet-módosítás, meg az ügyvéd… teljesen félreértetted a helyzetet!

Megálltam a küszöbön, a táskámat a vállamon tartva, és egyenesen a szemükbe néztem. Nem volt bennem könny. Már nem. Csak az a hűvös, megállíthatatlan erőtér, amit az igazság ad az embernek.

– Félreértettem, Robert? – kérdeztem csendesen, miközben letettem a kulcsaimat az asztalra. – Akkor magyarázd el nekem, hogy mi az a dokumentum, amit október tizenkettedikén írattál alá velem a konyhában, amikor azt hazudtad, hogy a biztosítási adatok frissítéséhez kell a nevem?

Robert arca hirtelen elveszítette minden színét. A szemei kikerekedtek, a torkán akadt a szó.
– Te… te miről beszélsz? Milyen dokumentumról?

Megan hirtelen felpattant a kanapéról, az arca eltorzult a dühtől.
– Látod, Robert? Megmondtam, hogy óvatosabbnak kell lennünk! Nem kellett volna bíznunk benne, hogy egy idős asszony nem veszi észre a különbséget a papírok között! Anya, nézd meg a valóságot! Te már öreg vagy ehhez a házhoz! Nekünk szükségünk van a pénzre, az üzletünkre, a jövőnkre a gyerekekkel! Te meg csak ülsz itt ezen a telken, miközben milliókat ér!

Robert rémülten nézett a feleségére, majd rám.
– Megan, fogd be! Anya… kérem… ez csak egy… egy óvintézkedés volt! Azért csináltuk, hogy ha bármi történne veled, ne kelljen a hagyatéki eljárással bajlódni, hanem azonnal a miénk lehessen…

– Hogy a tiétek lehessen? – ismételtem meg a szavait, és a hangom úgy csengett a térben, mint a harangütés. – Olyan dolgot tulajdonítottatok el, ami az enyém. Olyan hamisítást követtetek el, amiért a bíróságon nemcsak az örökségetektől estek el, de a cellák rácsai mögött is találhatjátok magatokat.

A telefoncsörgés szakította félbe a feszült csendet.

Robert zsebéből rezgett fel a készülök. Remegő kézzel húzta elő. A kijelzőre nézett, és a színe teljesen elszállt.

– Harsányi közjegyző… – suttogta, mire a hívást felvette. – Igen? Halló?

– Mr. Vance? – hallatszott a telefonból egy fagyos, hivatalos hang, amit kihangosítóra tett a rémület. – Itt a Fővárosi Rendőr-főkapitányság Gazdasági Bűnözés elleni Osztálya és dr. Mátay irodája. A mai napon hivatalos feljelentést kaptunk okirathamisítás és csalás miatt az ön és dr. Harsányi közjegyző neve alatt benyújtott ingatlan-átruházási okirat ügyében. Kérjük, hogy holnap reggel kilenc órakor jelentkezzenek a kihallgatáson.

Robert kezéből kiesett a telefon a márványpadlóra. A képernyő darabokra tört.

Megan sikoltva kapta a szájához a kezét, és a kanapéra rogyott, míg Robert a térdére esett, dadogva, könnyekkel a szemében könyörögve:
– Anya… anya, kérlek… bocsáss meg… mi csak…

Odaléptem hozzá, lehajoltam, és felemeltem a földről a fiam arcáról lecsúszó, megalázott tekintetet.

– Azt hitted, hogy egy anya csendben tűri, ha a saját gyermeke árulja el – mondtam halkan a fülébe. – De elfelejtetted, Robert, hogy a házat nem a papírok tartják fent, hanem azok az értékek, amiket beléjük fektettünk. És ti ebből a házból mára semmit sem érdemeltek ki.

Az ajtó nyitva állt a tenger felőli szellő előtt. A napfény beragyogta a szobát, megcsillanva Henry torkunkon lévő fotóján. A vihar elmúlt, és a tengerparti ház végre megint az enyém volt – tiszta, szabad és igaz.