– Nem, Margaret asszony – mondtam, és a hangom olyan csendes és metsző volt, hogy a lobbi többi része azonnal elhallgatott. – Nem én tettem. Maguk tették. Amikor azt hitték, hogy a pénz és a hatalom feljogosítja önöket arra, hogy bárkit arcul üssenek, kiközösítsenek és eltapossanak.
Daniel remegő kézzel mutatott rám. – Te… te rohadék… te tudtad! Végig tudtad, hogy készülsz valamire!
– Tudtam, Daniel – bólintottam. – Mert a jog és a tisztesség nem a te családod tulajdona. És most… kérném, hogy hagyják el az épületet. A rendőrség már úton van, hogy átvizsgálja a sógorod számláit is.
Margaret hirtelen elvörösödött, a torkából egy hörgő hang jött ki, és a kezével a szívéhez kapott, majd kis híján összeesett a recepciós pult előtt. Daniel kétségbeesetten kapkodott az édesanyja után, miközben a biztonsági őrök már nyitották is az utcai ajtót előttük.
Ellen Price odalépett mellém, a kezét a vállamra tette, és a távozó, megalázott egykori vezérigazgatót nézte.
– Szép munka volt, Ethan – mondta halkan. – Most pedig… menjünk be az irodájába. Van mit átnéznünk.
És én elindultam előre, a saját nevemre szóló, vadonatúj névtáblával az irodám ajtaján. A pofon, amit kaptam, kemény volt. De a válasz, amit adtam, érvényes volt egész életemre.






