– Most mi lesz, Caleb? – súgta Elena, miközben a nyolc acre-nyi kopár, de szabad földet nézte, amely a napfényben ragyogott. – Nincs pénzünk, a kanca sánta, a föld pedig makacs.

Caleb elmosolyodott, és a távolba mutatott, ahol a horizont vonala egybeolicat az éggel.
– Nincs pénzünk, Elena. De van egy egész tavaszunk, nyolc acre földünk, és ami a legfontosabb… egymás vagyunk. Innen kezdve pedig bármit felépíthetünk.

A nap magasabbra hágott Montana egén, és a kettesben kezdődő új élet, amely egyetlen dollárral és egy eltitkolt arccal indult Red Bluff porában, most végre fénybe borult. Nincs többé bujkálás. Nincs többé félelem. Csak a puszta, vad szabadság, amit senki sem vehetett el tőlük többé.