A menza külső üvegajtajain kívül a parkolóban hirtelen három sötét, jelöletlen szövetségi terepjáró fékezett le fütyülő gumikkal, és a kocsikból kiugró, golyóálló mellényes ügynökök indultak meg határozott léptekkel a főbejárat felé.

Dr. Harrison a térdére rogyott, és hangosan zokogni kezdett. Eleanor pedig ott állt a márványpadlón, dermedten, miközben a fiának, Chadnek az arcáról végleg leolvadt az utolsó öntelt mosoly is. A birodalom, amelyet a pénzzel és a félelemmel építettek, egyetlen pillanat alatt romba dőlt.

Cross felügyelő megfordult, odalépett a reszkető Mr. Reedhez, és tiszteletteljesen a vállára tette a kezét.

– Mostantól biztonságban van, tanár úr – mondta halkan. – Menjünk az irodámba. Beszélnünk kell a jövőről.

—

A délutáni napfény hosszan nyúlt el a miami iskolakörzet épületei felett, de a vihar, ami délelőtt letarolta a menzát, alapjaiban változtatta meg a várost. A Vance-csoport irodáit átszellőztették a szövetségi ügynökök, Eleanor Vance-t és Dr. Harrison-t letartóztatták, Chad Vance pedig egy rideg, acélrácsos helyiségben szembesült azzal, hogy a dizájner cipők és az anyuci milliárdjai semmit sem érnek ott, ahol a törvény uralkodik.

Mr. Reed történelemosztálya másnap reggel csendes, de mély tisztelettel fogadta a tanárát. A tanterem táblájára valaki krétával egyetlen mondatot írt fel, amit mindenki láthatott, aki belépett: *A gerincet nem lehet pénzért megvenni.*

Inspector Cross az ablakból nézte a diákokat a lenti udvaron. A kávéscsészéjét a kezében tartva érezte, hogy a munka, amit végez, bár nehéz és sokszor veszélyes, mégis érdemes volt minden nehézségért. A rend visszatért Miamiba. És a következő ügy már ott várta az asztalán.