Dr. Harrison felordított dühében:
– Biztonság! Szedjék le erről az emberről a kezüket! Vezessék ki! Azonnal!
A két biztonsági őr tétován elindult előre, de mielőtt elérhették volna Cross felügyelőt, a menza külső üvegajtajai hirtelen felcsapódtak.
A helyiségbe beáramló délelőtti miami napfényben egy elegáns, drága kosztümöt viselő, középkorú nő lépett be. A szőke haja kifogástalanul volt fésülve, a napszemüvegét a kezében tartva hordozta, az arcán pedig olyan fagyos, elit arrogancia ült, ami azonnal elhallgattatta a még fennmaradó utolsó suttogásokat is.
Eleanor Vance volt az.
—
A hirtelen beállt csendben Eleanor léptei – a tűsarkú cipő kopogása a márványpadlón – olyan tisztán hallatszottak, mint egy óra ketyegése a vesztőhelyen. Dr. Harrison azonnal megfordult, és a nő elé sietett, az arca keserű, szolgai mosolyba torzult.
– Mrs. Vance! Ó, istenem, de jó, hogy itt van! – zihálta az igazgató, szinte meghajolva a nő előtt. – Borzalmas dolog történt! Ez az ember… ez az újonnan kinevezett körzeti felügyelő, Cross… megtámadta Chadet, fizikai erőszakot alkalmazott, és teljesen anarchiát idézett elő az iskolában! Mi már intézkedtünk…
Eleanor Vance egyetlen hűvös kézmozdulattal félbeszakította az igazgatót. Nem nézett Dr. Harrisonra; a tekintete egyenesen a terem közepén álló, még mindig a földön térdeplő fiára, valamint a felette tornyosuló Cross felügyelőre szegeződött.
Az arcán átfutott egy pillanatnyi döbbenet, amikor meglátta Chad nadrágján a levesfoltot és a vörös arcot, de a szemeiben azonnal a jeges, könyörtelen számítás vette át az uralmat. Eleanor megkerülte az igazgatót, és határozott, elegáns léptekkel odasétált hozzánk.
– Anya! – nyögte Chad, és megpróbált felállni a földről. – Ez a faszi… ez a mocsok bántott engem! Összetörte a hátamat, és mindenki előtt megalázott! Csinálj vele valamit! Pusztítsd el!
Eleanor lehajolt a fiához, egy pillanatra megigazította a gallérját, majd felnézett. A szeme közvetlenül Cross felügyelő sötét tekintetébe fúródott.
– Maga az – mondta Eleanor Vance, és a hangja olyan volt, mint a fagyos szél a tengerparton. – Hallottam már magáról, Inspector Cross. Azt hitte, ha kinevezik valami kis bürokratikus posztra a körzetben, akkor itt maga az úr? Hogy megengedheti magának, hogy kezet emeljen egy gyerekre?
Cross nem hátrált meg egy centimétert sem. Magas, robusztus alakja leárnyékolta az elegáns nőt.
– Mrs. Vance – mondta Cross, és a hangja mélyen és egyenletesen csengett. – A fia nem gyereket játszott az imént. Forró levest öntött egy védtelen tanár mellkasára, majd amikor rászóltam, almával dobott meg, és fémvillával támadt rám. Ha nem avatkozkom közbe, ma egy kórházban vagy egy halottasházban fejeztük volna be a napot.
Eleanor szája gúnyos mosolyra húzódott.
– Bizonyítékai vannak? – kérdezte hidegen. – Mert én csak azt látom, hogy egy hatalommániás, túlbuzgó hivatalnok bántalmazott egy ártatlan, védtelen középiskolást a saját iskolájában, miközben a nyomorult tanárok ezt támogatják. Dr. Harrison!
– Igen, igen, Mrs. Vance! – hajolt meg mélyebben az igazgató.
– Hívja fel a rendőrség parancsnokát. Most azonnal. És értesítse az iskolaszék elnökét is. Követelem Inspector Cross azonnali felfüggesztését, letartóztatását és a licencének visszavonását a mai nap végéig. És ami azt illeti… – Eleanor a földön fekvő Mr. Reed felé pillantott, aki még mindig a megégett ingét szorította – …ez a tanár is holnaptól az utcán lesz. Nem tűröm meg a alkalmatlanokat az intézményemben.
A teremet újra elöntötte a feszültség. Mr. Reed elhallgatott, a feje lehullott; a veresége teljesnek tűnt. A diákok lélegzetvisszafojtva várták, hogyan omlik össze a felügyelő ellenállása.
De Cross nem omlott össze.
Sőt, a szája sarkában egy alig látható, keserű mosoly futott át. Lassan a zsebébe nyújtotta a kezét, előhúzott egy kis, hivatalos irattartó tokot, és kinyitotta. Nem a körzeti felügyelő jelvényét mutatta meg, hanem egy másik, sokkal magasabb szintű szövetségi megbízást, amelyen a washingtoni igazságügyi minisztérium pecsétje ragyogott.
– Mrs. Vance – mondta Cross, és a hangja most már nemcsak a menzának, hanem egész Miaminak szólhatott volna. – Azt hiszi, hogy a pénze mindent megvéd. Azt hiszi, hogy a Vance Real Estate birodalom átvészeli a vizsgálatot. De téved. Az elmúlt hat hónapban nem véletlenül voltam körzeti felügyelő Miami-Dade megyében. Ez a megbízatás csupán fedőmunka volt. Egy titkos szövetségi nyomozás része, amely az iskolaépítési alapok sikkasztását, a helyi tisztviselők megvesztegetését… és az ön cége által pénzelt offshore számlákat vizsgálja.
Eleanor arcáról a fagyos arrogancia egyetlen másodperc alatt elszállt. A szeme tágra nyílt, a táskája szinte kiesett a kezéből.
– Maga… maga miről beszél? – dadogta, és a hangjából elszállt az eddigi magabiztosság.
– Arról beszélek, Mrs. Vance – lépett még egy lépést közelebb Cross –, hogy a fia ma nemcsak egy tanárt alázott meg, hanem a saját vesztét is aláírta. Mert minden, amit itt csinált – a kamerák felvételei, az ön fenyegetései, Dr. Harrison korrupciója, és a mai nap minden egyes részlete – élőben rögzítésre került a szövetségi szervereken.
Cross a zsebébe nyúlt, és előhúzta a rádióját. Egyetlen gombnyomással aktiválta.
– Itt Cross. A célpontok megvannak. Bevetés indítása. A Vance-csoport összes ingatlanát és irodáját azonnal zárolni kell.






