Khloe még mindig mereven ült a helyén. Az ujjai görcsösen szorították a pohár szélét.
– Liam, nem viccelek. Menj el innen! Ha a biztonságiak meglátnak, tudod, mi lesz.
– Ugyan már, Chlo, csak beszélgetni akartam – mondta Liam, és közben a kezét nyújtotta, hogy megérintse a nő csuklóját. – Miért vagy ilyen kemény velem? Tudod, hogy nélküled semmi sem vagyok.
– Ez nem az én problémám többé – sziszegte Khloe, miközben hirtelen hátrahúzta a karját, de a férfi gyorsabb volt, és erősebben markolta meg a csuklóját, az ujjai mélyen belefúródtak a bőrébe.

A feszültség a levegőben szinte tapinthatóvá vált. A szomszédos asztaloknál ülők hirtelen a tányérjukat kezdték nézni, elkerülve a szemkontaktust. Senki sem akart bajt. Különösen nem Liammel, aki úgy viselkedett, mint egy sarokba szorított, kétségbeesett ember, akinek vesztenivalója nincs.

Ekkor történt valami.

Victor Russo lassan letette a whiskyspoharát az asztalra. A pohár koppanása csendes volt, de a teremben mindenki számára úgy hangzott, mint egy lövés. A mellette ülő három testőr azonnal elhallgatott. Két férfi a jobb oldalon, egy a balon; a mozdulataik olyan szinkronizáltak voltak, mint egy jól olajozott gépezet.

Victor felállt. A szénszürke öltönye tökéletesen simult rá a vállára, ahogy kiszállt a bőrfotelből. Nem sietett. Léptei szinte hangtalanul estek a vastag szőnyegre, miközben egyenesen a sarokbox felé vette az irányt.

—