A maffiafőnök látta, hogy az exbarátja elkapja a csuklóját egy zsúfolt étteremben – mindenki félrenézett. Aztán letette a poharát, és elindult az asztala felé.
Khloe Hayes alig fejezte be az italát, amit nem is engedhetett volna meg magának kényelmesen, amikor a volt pasija átcsúszott a vele szemben lévő boxba.
– Vicces, hogy itt látlak, Chlo.
Már a hangját is ismerte, mielőtt felnézett volna. A szantálfa kölni egy pillanattal később érkezett. Túl erős. Mindig túl erős volt. Az ujjai megálltak a pohár alatti páralecsapódás törölgetésében. Hat hónap. Hat hónapig nem látta. Úgy látszik, az még mindig nem volt elég idő.
Nem úgy tervezte, hogy a péntek estét egyedül tölti az Obsidian Room-ban. A testvére foglalt asztalt, hogy megünnepeljék Khloe előléptetését, de harminc perccel a vacsora előtt lemondta egy gyermekfelügyeleti vészhelyzet miatt. Khloe el is mehetett volna. Ehelyett a sarokboxban maradt. Már felvette a szép kabátját – egy tevebarna gyapjúkabátot, amit egy turkálóban talált, és két hétig igazgatta kézzel a bélését. Ha hazament volna, az olyan lakásba való visszatérést jelentett volna, amelynek a sziluettje kevésbé tűnt békésnek, mint amit szívesen beismert volna. Úgyhogy kért egy gin-tonikot. Huszonkét dollár. Egy középvezetői szintű logisztikai menedzsernek egy pohár is elég volt. Mostanra a jég szinte teljesen elolvadt, Liam pedig úgy dőlt neki a drága bőrnek a szemben lévő oldalon, mintha meghívta volna.
Khloe egy pillanatra behunyta a szemét. Amikor kinyitotta, még mindig ott volt. Ugyanaz a gondosan ápolt borosta. Ugyanaz az ing, ami pont annyira volt kifakulva, hogy látszódjon a főiskolai tetoválásának a széle. Ugyanaz a modor, amivel addig terpeszkedik a térben, amíg mindenki másnak hozzá nem kell igazodnia.
– Mit keresel itt, Liam?
– Steaket eszem. Péntek van.
– Itt nem tudsz kifizetni egy pohár csapvizet sem.
A mosolya egy másodpercre eltűnt. Aztán visszatért. Az a ferde, fiús mosoly, ami három évvel ezelőtt működött nála. Azóta az ideje nagy részét azzal töltötte, hogy megfizesse a mögötte álló ígéreteket.
– Ne légy keserű, Chlo. Láttam az ablakon keresztül. Úgy tűnt, szükséged van társaságra.
– A számlát vártam.
Nem várta. De azért a táskájába süllyesztette a telefonját.
– Ne fuss el.
Liam előrehajolt, az alkarját a fehér terítőre támasztva.
– Hat hónap telt el. Egyetlen üzenetemre sem válaszoltál.
– Általában így működik egy szakítás.
– Csak vitatkoztunk.
Khloe ránézett. Vitatkozás. A férfi kiürítette a közös takarékszámlájukat, hogy befektesse egy barátja kriptovaluta-ügyletébe. Két hónap lakbérpénz. Eltűnt. Khloe heti hatvan órát dolgozott, aztán éjszakánként szabadúszó könyvelést vállalt, hogy elkerülje a lakásból való kitelepítésüket. Liam meg azokat az éjszakákat bárokban töltötte. Networkingnek hívta. Hat hónappal ezelőtt végül szemeteszsákokba pakolta a holmiját, és letette a folyosóra a lakás ajtaján kívülre.
– Ez nem vitatkozás volt – mondta. – Ez a vége volt.
A férfi tátogott.
– Kérlek, hagyd el az asztalomat!
Körülbelül húsz méterre attól Victor Russo abbahagyta a hallgatását a köré gyűlő férfiaknak. Hárman voltak. Egy nagy, kerek asztal. Vitázás a fuvardíjakról és a kikötői illetékekről, ami néhány perccel korábban torkollott veszekedésbe. Victor szénszürke öltönyt viselt, ami többet ért, mint egy tisztességes autó. Nagyon keveset beszélt. Nem is volt rá szüksége.
Most a figyelme a sarokboxra terelődött. Felismerte a nőt. Khloe Hayes. Két héttel ezelőtt kezdődött a kapcsolatuk egy tárgyalóteremben, a legális import-export vállalkozásának szállítmányait intéző logisztikai cégnél. Egy kulcsfontosságú eltérés jelzett egyet a kevésbé egyenes szállítmányai közül. Victor ijedt vezetőkre számított, meg egy olyan problémára, amit rá lehet beszélni, hogy figyelmen kívül hagyják. Ehelyett Khloe átcsúsztatott egy táblázatot a mahagóni asztalon. Aztán egy műkörömmel rábökött egy helytelenül megadott vámtarifaszámra, és pontosan elmagyarázta, hogyan kell kijavítani a vámügyi problémát. Négy nehezen fegyverzett férfi vette körül. Alig ismerte fel őket. Nem flörtölt. Nem botlott meg a magyarázatában. Úgy nézett rá, mint egy fáradt asszony, akinek a legfőbb gondja egy Excel-képlet, ami nem egyezik.
Victor szinte azonnal tiszteletet tanúsított iránta. A kompetencia hasznos dolog. A rejtett hátsó szándék nélküli kompetenciát viszont lényegesen nehezebb megtalálni.
Most merev vállakkal ült ott, a táskáját a ölébe húzva. Egy akadály.
Victor ránézett a szemben lévő férfira. Nem ismerte. De ismerte a modorát, ahogy behajolt a nő terébe. Meg ahogy Khloe próbálta visszaszerezni magából egy darabot.
Victor lassan belekortyolt a whiskyjébe. Nem állt fel. Még nem. Nem azért építette fel az életét, hogy idegeneket mentegessen. De letette a poharát a poháralátétre. És tovább figyelt.
—
### A fekete ruhás nő és a maffia
A terem többi vendége továbbra is úgy tett, mintha semmit sem látna. Az Obsidian Room nem az a hely volt, ahol bárki is belefolyt volna egy idegen vitájába, különösen nem egy olyan környéken, ahol a levegőben érezhető volt a hatalom és a pénz nehéz szaga. De Victor Russo jelenléte önmagában is egyfajta láthatatlan pajzsot vont a terem köré; senki sem mert hangosan megszólalni, amikor ő megmozdult.






