A poharak összecsendültek, a nevetés felharsant, és a zene újra elindult.
Később az éjszaka folyamán, amikor a tűz már csak parázslott, és a vendégek nagy része visszavonult a faházakba, egyedül ültem a tornácon egy szivarral a kezemben.
Visszagondoltam arra az esős kedd estére a raktárban, a törölt szerződésekre, a hetvennégyezer dollárra, amit majdnem egy olyan emberre és családra pazaroltam, akik csak a pénzemet akarták, de engem nem.
A pénz, amit akkor elveszítettem a kötbérekkel, nem számított többé. Soha nem is a pénzről szólt. A határokról szólt. Arról, hogy meg kellett tanítanom a lányomnak, hogy a szeretet feltétel nélküli, de a tiszteletet és a támogatást ki kell érdemel






