A Grand Meridian Hotel báltermének csillárjai millió apró fénycsóvában törtek meg a levegőben, de a teremben lezuhant csend olyan sűrű volt, hogy szinte vágni lehetett volna. Jack Ashworth ujjai görcsösen rászorultak a mikrofon nyelére. A szája nyitva maradt, a korábbi magabiztos, diadalmas vigyor pedig megfagyott az arcán, mint egy rosszul öntött viaszfigura.
– Callaway… kisasszony? – ismételte meg Jack a nevet, és a hangja – ami eddig a 400 vendég előtt úgy zúgott, mint egy magabiztos cégvezetőé – most vékony, bizonytalan nyöszörgéssé vékonyodott. – Mi… miről beszél? Ez valamilyen… valamilyen félreértés.
Richard Hail meg sem fordult, hogy ránézzen. Nyugodt, határozott mozdulattal elvette Jack kezéből a mikrofont, miközben a bal kezét továbbra is az enyémen tartotta. A sötét öltönye, a kifogástalan tartása és a gazdasági világban jól ismert arca azonnal uralta a teret. A fotósok vakui villogni kezdtek; a vakuvillanások fehéres fénybe borították a báltermet, megörökítve a pillanatot, amikor a tízéves megaláztatás véget ért.
– Nincs semmilyen félreértés, Mr. Ashworth – mondta Richard mély, zengő hangján, amely tisztán betöltötte a hatalmas termet. – Richard Hail vagyok a Continental Gulf Resources-tól. És tizenkét percvel ezelőtt a cégünk hivatalosan is aláírta a Meridian Gulf olajmező felvásárlásáról szóló szerződést. Egy tizenhat milliárd dolláros tranzakciót. És hadd tegyem hozzá: nem az Ashworth Energy Consultinggal. Hanem Ms. Clara Callaway-jel, a vagyonkezelő kizárólagos tulajdonosával és vezető geológusával.
A teremben felmordult a tömeg. A vendégek – akik addig azt hitték, hogy egy újabb megszokott, felszínes vállalati ünnepségre jöttek, ahol Jack Ashworth és az új üdvöskéje, Megan Cross sütkérezhet a fényben – hirtelen ráébredtek, hogy egy történelmi üzleti bukás szemtanúi.
A második asztalnál Victoria Ashworth hirtelen felállt. Az arca vörös volt a dühtől és a döbbenettől.
– Ez képtelenség! – sikoltotta, és a hangja élesen átvágta a csendet. – Az a lány… az a senki ott a sarokban csak arra volt jó, hogy kávét főzzön a garázsban! Az Ashworth Energy a mi családunk verejtékéből épült! Jack, mondj valamit!
Jack azonban nem tudott mit mondani. A tekintete lassan átsiklott Richardról rám. Meglátta a bordó estélyimet, a csuklómon villanó kopott arany karkötőt – Nana Joe karkötőjét –, és azt a hideg, megkérdőjelezhetetlen nyugalmat, ami az arcomra ült.
– Clara… – nyögte ki a nevemet, és a léptei bizonytalanul elindultak felém a színpadról. – Te… te ezt hogy… A kutatások… azok a mi cégünk adatai voltak! Megan átnézte a mappákat! Azt mondta, a mi jogaink…
– Megan egy hamisító, Jack – mondtam lassan, és a szavaim tisztán, minden reszketés nélkül szóltak. Felálltam az asztaltól, a hátamat kihúztam, és Richard karjára támaszkodva beléptem a fénybe. – Megan átnézte a jegyzeteimet, igen. De elfelejtette megkérdezni a nagymamámat, hogy mi tartozott a családi trösztjéhez, és ki végezte el a tényleges geológiai fúrási elemzéseket az elmúlt öt évben. Te azt hitted, Jack, hogy ha elrejted a nevemet a partnership szerződésekből, akkor a valóság is megszűnik létezni. De a geológia nem a te cégbélyegződ szerint működik. Az olaj ott van a föld alatt, függetlenül attól, hogy te kinek a nevét írod rá a papírra.
Megan Cross eközben a színpad szélén sápadtan kapaszkodott a pulpitus szélébe. A tökéletes, drága sminkje hirtelen nevetségesen hatott a megsemmisült arcán.
– Ez rágalmazás! – kiabálta Megan, és a hangja hisztérikus sikolyba fordult. – Mi bepereljük magukat! Az Ashworth Energy az összes jogot követelni fogja!
Richard Hail lassan felé fordult, és egyetlen hideg, megvető pillantással mért végig a nőt.
– Kedvesem – mondta Richard olyan hangon, amitől Megan hirtelen hátranézett, mintha menekülni akarna –, a jogi csapata már holnap reggel értesítést kap a mi ügyvédeinktől. Nemcsak a csalásért, hanem a folyamatban lévő szövetségi tranzakciók szándékos akadályozásáért is. Az Ashworth Energy Consulting pedig… nos, tekintve, hogy a fő klienseik és a bankszámláik a mai nap folyamán átkerültek a Meridian Gulf alá, attól tartok, holnapra már csak egy üres postafiók maradt belőle.
A hírek hallatán Victoria Ashworth a szívéhez kapott, és a második asztalnál lévő székbe rogyott, miközben Tom és Patty kétségbeesetten próbáltak odalépni hozzá. A “valódi úrnő”, akit Jack néhány perce még hangos tapssal köszöntött, hirtelen egy süllyedő hajó kapitányává vált.
Jack odaért table 12-höz. Megállt előttem, a szemeiben a düh, a félelem és a teljes kétségbeesés kavargott. Megpróbálta megérinteni a karomat, de Richard egyetlen mozdulattal elhúzta a kezemet az útjából.
– Clara, kérlek… – suttogta Jack, és a hangja könyörgővé vált. – Tíz évünk volt… Mi együtt építettük fel! Nem teheted ezt velem! Beszélgessünk… mint férfi és nő, mint partnerek…
Ránéztem arra a férfira, aki egykor a garázsban az összecsukható asztal mellett még az én ambícióimmal akart kitörni. Aki azt hitte, hogy a szeretet és a hűség árucikk, amit bármikor lecserélhet egy újabb státusszimbólumra.
– Partnerek? – kérdeztem csendesen, és a szám szélén egy kesernyés mosoly futott át. – Jack, te soha nem akartál partnert. Te egy olyan embert kerestél, aki helyetted dolgozik, amíg te aratod le a babérokat. De tudd meg: Clara Callaway soha többé nem fog más árnyékában élni. A cég a enyém. Az olaj a enyém. És te… te mostantól egy senki vagy.






