A napfény áttörött a felhők között, és meleg aranyló fénnyel árasztotta el a kis rancsot. Lucía mély levegőt vett. A hideg levegő tiszta volt, élettel teli, és az illata már a közelgő tavaszt hordozta. Tudta, hogy a nehézségeknek még nincs vége, de azt is tudta, hogy a szeretet, a bátorság és a jóság csodája megváltoztatta a sorsát. Nem volt többé egyedül. És a fészerben született kiscsikó patáinak dobogása volt a legszebb zene, amit életében hallott – az új élet, a remény és a szabadság ritmusa.