Íme a történet következő fejezete magyar nyelven, amely közvetlenül ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt.
—
## A fejezet: A számok nem hazudnak
A torontói irodaház előcsarnokának csiszolt gránitkövei ridegen verték vissza a mennyezeti fényeket. Kint az októberi eső egyre jobban eleredt, az autók ablaktörlői ritmikus zümmögéssel kapkodtak a nedvesség után a Bay Street aszfaltján. Bruce Hughes, a Fox Freight vezérigazgatója ott állt előttem egy vizes esernyővel a kezében, az arca pedig a döbbenettől hirtelen elfehéredett.
– *Chad tette ezt?* – ismételte meg Bruce, és a hangja, amely általában egy egész vállalatot tartott fegyelemben, most megremegett a haragtól. – *Chad Perry csökkentette a fizetésedet? Ő kényszerített ki a felmondást? Miközben öt hónapos terhes vagy?*
– *Így történt, Bruce* – feleltem hűvösen, miközben erősebben szorítottam a karomban lévő irattartó dobozt. – *Összehívta a harmincegyedik emeleti tárgyalóba a teljes műveleti csapatot. Kijelentette, hogy friss tehetségekre van szükség, és a béremet a negyedére vágta vissza. Amikor megkérdeztem, hogy végleges-e a döntés, elém tolta a már előre elkészített felmondási nyomtatványt.*
Bruce szeme szűkült, az állkapcsa megfeszült. Az öreg vezérigazgató, aki a nulláról építette fel a céget, mielőtt átadta volna a napi operatív irányítást az új generációnak, most pontosan úgy nézett ki, mint egy vihar előtt álló ragadozó.
– *Chad azt mondta a múlt héten a vezetőségi ülésen, hogy az új útvonaltervezési rendszer bevezetése elakadt a te hibádból* – mondta Bruce, és a hangja hirtelen jéghideggé vált. – *Azt állította, hogy te vagy a szűk keresztmetszet. Azt mondta, hogy a rendszereid elavultak, és hogy pénzügyi fegyelemre van szükség a túlzott kiadások megfékezéséhez.*
Halványan elmosolyodtam.
– *Természetesen ezt mondta. Különben hogyan magyarázta volna meg, hogy miért veszi át a saját nevére a két éve fejlesztett logisztikai modulomat?*
Bruce mély levegőt vett, és a homlokát ráncolta.
– *Megan, ne menj el. Gyere vissza velem a irodába. Ebben a pillanatban összehívom a HR-t és a jogi osztályt. Chad Perrynek nincs joga…*
– *De, Bruce* – vágtam a szavába, határozottan, de nyugodtan. – *Van joga. Hivatalosan aláírtam a papírt. A felmondásom érvényes, és azonnali hatállyal életbe lépett. Chad pontosan ezt akarta: el akart tüntetni az útból, mielőtt a rendszer élesbe megy.*
Bruce döbbenten bámult rám.
– *Miért írtad alá? Ismerlek tizenegy éve, Megan. Te sosem adod fel harc nélkül.*
A kabátom cipzárja alatt bizsergett a kis titkosított USB-meghajtó – az a tároló, amelyen ott lapultak a havi több mint 100 000 dolláros, gyanús külső kifizetések archívumai, a nem létező teherautók számlái és a Chad által jóváhagyott hamisítványok.
– *Mert néha, Bruce, a legnagyobb hiba az, ha egy háborút abban a teremben vívsz meg, ahol az ellenség a saját szabályait írja* – mondtam csendesen. – *Chad azt hitte, hogy egy megtört, terhes nőt tesz ki az utcára, aki csendben elsírja magát. De elfelejtett valamit.*
– *Mit?*
– *Azt, hogy én építettem fel a Fox Freight számítógépes gerincét. Minden egyes adat, minden bit és minden tranzakció ott fut át a kezemen keresztül. Chad azt hitte, hogy ha elviszi a nevem a projekt borítójáról, azzal az enyém is elszáll. De a számok nem hazudnak, Bruce. És a pénz sosem felejti el, hogy hová vándorolt.*
Ekkor a telefonom megint rezegni kezdett a zsebemben. Előhúztam. Egy üzenet érkezett Seth Weaver-től, a kontrollártól, aki a tárgyalóban lehunyta a szemét, amikor Chad bejelentette a megalázásomat.
Az üzenet rövid volt:
> *„Megan. Kérlek, hívj fel. Chad most adott át egy újabb utalási listát a Delta Logisticsnek. Háromszáz ezer dollár, soron kívüli jóváhagyással. De a rendszer… valami furcsa hibaüzenetet ad ki, amikor jóvá akarom hagyni. A te régi kódod tiltja le. Kérlek, mondd, hogy ez nem a te műved.”*
Megérintettem a képernyőt, elolvastam a szöveget, majd lassan visszacsúsztam a telefont a zsebembe.
– *Ki az a Delta Logistics?* – kérdezte Bruce, látva az arckifejezésemet.
– *Egy külsős cég, aminek a neve az elmúlt két hónapban tűnt fel a rendszerünkben* – feleltem. – *Havi százezer dolláros tételekben számláztak nekünk overflow, azaz túlfolyó fuvarokért. Csakhogy a Fox Freight-nek az elmúlt fél évben nem volt semmilyen túlfolyó áruszállítása. A kapacitásunk harminc százalékkal alatta maradt a maximumunknak.*
Bruce arca megkeményedett. A szemeiben hirtelen felgyulladt az a régi üzleti éleslátás, amiért a piac rajongott.
– *Fiktív számlázás* – mondta alig hallhatóan. – *Valaki pénzt szivattyúz ki a cégből a külső logisztikai szerződéseken keresztül.*
– *Pontosan* – bólintottam. – *És Chad Perry nemcsak azért akart megszabadítani engem, mert az útjában álltam az új útvonaltervezési rendszer átvételénél, hanem azért is, mert én voltam az egyetlen, aki észrevette, hogy a Delta Logistics számlái pontosan abból a büdzséből fizetődnek ki, amit ő maga csoportosított át az első heti hivatalos belépése után.*
Bruce vett egy mély levegőt, és az esernyőjét a földhöz ütötte.
– *A pokolba is…* – morogta. – *Megan, figyelj ide. Holnap reggel kilenckor rendkívüli igazgatótanácsi ülést hívok össze. A felügyelőbizottság elnöke a hétvégén érkezik vissza Zürichből. Ha nálad vannak a bizonyítékok…*






