Csak bólintottam. Nem volt erőm bocsátani kérni tőle, de a harag, amely eddig fűtött, lassan átadta a helyét a mély kimerültségnek. Gordon átölelte a vállamat, a másik kezével pedig óvatosan megsimogatta a fiam fejét.

– Minden rendben van, haver – mondta Gordon Isaacnak. – A rossz boszorkány elment. Most már mehetünk tortát enni.

A vendégek lassan visszatértek a helyeikre, a feszültség lassan eloszlott, de a nap emléke örökre megváltoztatta a családunk dinamikáját. Sylvia odajött hozzám, átölelt, és a fülembe súgta:
– Biztos voltam benne, hogy valami nem stimmel azzal a nővel. Most pedig ülj le, Sandra, és egyél egy szelet tortát. Megérdemled.

Ahogy leültem a terasz egyik székére, és felnéztem a lampionok alatt derűsen beszélgető barátainkra, éreztem, hogy a vihar elvonult. A hasamban a baba egy erős, határozott rúgással jelezte, hogy minden rendben van. A fiam visszakapta a kis dinoszauruszát, és újra mosolygott. És bár a sebek mélyek voltak, tudtam, hogy végre tisztán látunk.