FEKETE SÓLYOM.
A mellkasam összehúzódott.
A Fekete Sólyom besorolást nem vállalati vitákhoz használták.
Ez fenntartott volt a Kingsley vérvonalat érintő fenyegetések esetére.
Megnyitottam a fájl.
Három név jelent meg.
GRANT MERCER.
VANESSA COLE.
ELLIE MERCER.
A kislányom.
Az alvó, ártatlan kislányom.
Grant meglátta az arcomat.
És bármilyen félelmet is érzett a számlái miatt, az hirtelen jelentéktelenné vált.
– Mara – mondta óvatosan. – Add ide a telefont.
Hátraléptem egyet.
– Mi ez?
– Kérlek.
Megnyitottam a következő dokumentumot.
Egyetlen szó állt a tetején.
FELÜGYELET (GYERMEKELHELYEZÉS).
Alatta négy hónappal korábbi dátum szerepelt.
Mielőtt rájöttem volna a viszonyra.
Mielőtt Grant a vendégszobában kezdett volna aludni.
Mielőtt bármi fogalmam lett volna arról, hogy a házasságomnak vége.
Görgettem.
Utazási elrendezések.
Jogi beadványok.
Egy bizalmas orvosi értékelés Ellie-ről.
Aztán megjelent az utolsó oldal.
Grant aláírása.
Vanessa aláírása.
És alattuk egy harmadik.
Egy olyan aláírás, amelyet születésnapi kártyákon, családi karácsonyi meghívókon és az örökségemet átruházó dokumentumokon láttam.
A bátyám aláírása.
Adrian Kingsley.
Az egyetlen ember, akiben megbíztam, miután a szüleim meghaltak.
Emellett a tekintetem.
– Kivel akartátok elvenni tőlem a kislányomat?
Grant ajka megmozdult.
Hang nem jött ki rajta.
Aztán a műholdas telefon megszólalt.
Megjelent a hívó fél azonosítója.
ADRIAN KINGSLEY — HALOTT.
A térdeim szinte megroggyantak.
Mivel a bátyámat tizenhét hónappal korábban temették el.
És én végignéztem, ahogy a koporsóját leengedik a földbe.






