FEKETE SÓLYOM.

A mellkasam összehúzódott.

A Fekete Sólyom besorolást nem vállalati vitákhoz használták.

Ez fenntartott volt a Kingsley vérvonalat érintő fenyegetések esetére.

Megnyitottam a fájl.

Három név jelent meg.

GRANT MERCER.

VANESSA COLE.

ELLIE MERCER.

A kislányom.

Az alvó, ártatlan kislányom.

Grant meglátta az arcomat.

És bármilyen félelmet is érzett a számlái miatt, az hirtelen jelentéktelenné vált.

– Mara – mondta óvatosan. – Add ide a telefont.

Hátraléptem egyet.

– Mi ez?

– Kérlek.

Megnyitottam a következő dokumentumot.

Egyetlen szó állt a tetején.

FELÜGYELET (GYERMEKELHELYEZÉS).

Alatta négy hónappal korábbi dátum szerepelt.

Mielőtt rájöttem volna a viszonyra.

Mielőtt Grant a vendégszobában kezdett volna aludni.

Mielőtt bármi fogalmam lett volna arról, hogy a házasságomnak vége.

Görgettem.

Utazási elrendezések.

Jogi beadványok.

Egy bizalmas orvosi értékelés Ellie-ről.

Aztán megjelent az utolsó oldal.

Grant aláírása.

Vanessa aláírása.

És alattuk egy harmadik.

Egy olyan aláírás, amelyet születésnapi kártyákon, családi karácsonyi meghívókon és az örökségemet átruházó dokumentumokon láttam.

A bátyám aláírása.

Adrian Kingsley.

Az egyetlen ember, akiben megbíztam, miután a szüleim meghaltak.

Emellett a tekintetem.

– Kivel akartátok elvenni tőlem a kislányomat?

Grant ajka megmozdult.

Hang nem jött ki rajta.

Aztán a műholdas telefon megszólalt.

Megjelent a hívó fél azonosítója.

ADRIAN KINGSLEY — HALOTT.

A térdeim szinte megroggyantak.

Mivel a bátyámat tizenhét hónappal korábban temették el.

És én végignéztem, ahogy a koporsóját leengedik a földbe.