Ekkor Mike lassan felállt az asztaltól. A magas, kisportolt alakja, az éles, határozott vonásai és a drága öltönye magabiztosságot sugárzott. Olyan ember volt, akivel nem érdemes újat húzni.
– Samantha – szólalt meg Mike mély, nyugodt hangon, amely mégis betöltötte a teret. – Úgy látszik, elfelejtetted, hogy nem egy kétségbeesett tech-startup alapítóval állsz szemben, akit át lehet verni papírokkal. Hanem egy olyan emberrel, aki az ilyen típusú gazdasági bűnözőket reggelire eszi meg.
Samantha szeme szűkült, de a magabiztossága már kezdett repedezni.
– Mit akarsz ezzel mondani? Te csak egy ügyvéd vagy!
– Nem, Samantha – mondtam én, elindulva a székemtől, és megigazítva a kismamabugyimat takaró ruhát. – Mike nemcsak egy ügyvéd. Ő a vezető partnere annak a cégnek, amelyik most szerzi meg a Vanguard Logistics fennmaradó követeléseit. Ami azt jelenti, hogy a te kis offshore számlás trükközésed nemcsak hogy sikertelen, de a bűnügyi osztály asztalán van. A dokumentumokat már átküldtük az ügyészségnek is, még mielőtt idejöttünk volna.
Samantha arca hirtelen halál sápadt lett. A vörösbor továbbra is csöpögött az asztal széléről a padlóra, mint egy lassú vérveszteség.
– Nem… ez nem lehet igaz… – dadogta, és hátralépett. A sarka beleakadt a feldőlt székbe, és kis híján elvágódott a földön.
Spencer felnézett, a szemeiben a kétségbeesés és a harag furcsa keveréke ragyogott. Hirtelen Samanthára vetette magát, de Mike egyetlen határozott mozdulattal közbelépett, és megállította.
– Ne most, Spencer – mondta Mike ridegen. – A törvény elvégzi a maga munkáját. Nekik most más dolguk van.
A szobában hirtelen megszólalt egy mobiltelefon. Nem az enyém, nem is Mike-é. Samantha táskájából jött a hang – egy éles, monoton csörgés, amely most úgy hatott, mint egy halálos ítélet.
Samantha remegő kézzel nyúlt a táskájába, előhúzta a telefont. A kijelzőn egy ismeretlen, de hivatalos szám villogott. Megnyomta a gombot, és a füléhez emelte.
– Halló? – suttogta reszketeg hangon.
A vonal túl oldaláról egy hideg, hivatalos hang hallatszott, amelyet a szobában állók is tisztán hallottak a csendben:
– Samantha Miller asszony? Itt a Nemzeti Nyomiroda Gazdasági Bűnözés Elleni Osztálya. Letartóztatási parancsot adtunk ki a nevére csalás, okirat-hamisítás és pénzmosás kísérlete miatt. Kérjük, maradjon a helyén, a kollégáim két percen belül megérkeznek a lakcímére.
A telefon kiesett Samantha kezéből. A padlóra esett, és a képernyője ezer darabra tört. Samantha összerogyott a padlón, a drága ruhája belelógott a vörösbor tócsa közepébe, és hangos, hisztérikus sírásban tör ki. Sikoltozni kezdett, a feje a kezébe temetve, miközben a külvilág darabjaira hullott körülötte.
Anya ájultan dőlt hátra a székében, a gyöngysora szétgurult a padlón. Spencer pedig csak ült a földön a feldőlt székek között, és üres tekintettel nézte a nőt, aki egykor azt hitte, hogy ő a világ ura.
Én pedig odaléptem Mike-hoz, átkaroltam a derekát, és a növekvő hasamra tettem a kezem. A múlt sötét árnyai végre elszálltak. A történelem nem ismételte meg önmagát – ezúttal az igazság győzött.






