– Munkahelyi út Sedona legdrágább wellness-központjában? – nevettem fel hűvösen. – Ugyan már, Vivian. Nem vagyok hülye. És ami a legfontosabb: a válási egyezményünk értelmében Marknak pontosan tizenegy ezer négyszáznyolcvan dollárt kell visszafizetnie nekem a kártyatartozásból, amit a te „vészhelyzeti” szépészeti kezeléseidre halmoztatok fel. Ha a pénz harminc percen belül nem érkezik meg a számlámra, és ha Mark nem intézi el a hotelt a saját kártyájáról, akkor nemcsak a kártya marad blokkolva, hanem holnap reggel a bíróságon kezdeményezem a vagyonvisszatartási eljárást a tartozás fedezetére. És hidd el, a bíró nagyon kíváncsi lesz arra, hogyan nyaralt a volt férjem a hitelezők pénzén, miközben a papírok szerint épp fizetésképtelen volt.

Letettem a telefont. Nem vártam meg a válaszát. Tudtam, hogy a győzelem az enyém, de a győzelem íze most nem volt édes. Csak fáradt voltam. Hét év illúziója égett porrá néhány másodperc alatt.

—

### Az új élet első napja

Három nappal később a postás egy vastag borítékot hozott. Benne volt a teljes összeg átutalásáról szóló igazolás, valamint egy rövid, kézzel írott levél Marktól, ami annyira szánalmas volt, hogy meg sem lepődtem rajta. Azt írta, hogy „hibát követtek el”, és hogy „mindannyiunknak jobb lesz így külön-külön”.

Nem válaszoltam. Hogy igazán lezárjam ezt a fejezetet, úgy döntöttem, hogy magam mögött hagyom a várost. A bérleményemet felmondtam, és a spórolt pénzemből – amit eddig a háztartásra meg a számlákra költöztem, miközben ők luxusutakra jártak – kiveszek egy kis, vidéki faházat a hegyek lábánál, ahol végre csak magamra kell figyelnem.

A költözés napja hűvös, de napfényes reggelre virradt. Ahogy pakoltam a dobozokat a kis bérautóm hátuljába, megállt mellettem egy ismerős terepjáró. A volán mögött a legjobb barátnőm, Clara ült, az arcán azzal a tipikus, mindent tudó mosollyal.

– Na, kiscsaj? Készen állsz a nagy kalandra? – kiabált át a lehúzott ablakon.

– Jobban, mint iktatni a számlákat – feleltem, miközben feltöröltem a homlokomról a port.

Bemásztam a kocsiba, még egyszer utoljára visszanéztem a régi ablakra, ahol annyi éjszakát átkozódtam át a téves remények miatt, majd mély levegőt vettem. A motor felbőgött, és elindultunk az országút felé, amely egyenesen a saját, valódi jövőmbe vezetett.

—