Leültem a verandára, ráhelyeztem a kezem a fa korlátra, amit nagypapa csiszolt simára harmincegy évvel ezelőtt. A völgyben a nap lassan lebukott a hegyek mögött, aranyló vörösre festve az eget. A hegy nem kérdezte meg, milyen hetem volt. Csak befogadott – úgy, ahogy mindig is tette.

—