Vanessa arca hirtelen elveszítette a magabiztos ragyogását. A vörös selyemruha ellenére halálsápadt lett.
– Én… én nem is tudtam arról a papírról! Csak a keretet akartam lecserélni valami modernre, ami illik a lakberendezési stílusunkhoz! Marco pedig… Marco csak segíteni akart a családi vállalkozás átszervezésében! Te magad bíztad meg őt, amikor elutaztál!

Luca lassan fordult a menyasszonya felé.
– Azt kértem, hogy vigyázzon a cégre, és segítsen a fiamnak. Nem azt, hogy a hátam mögött kisajátítsa az életemet, és olyan döntéseket hozzon a gyermekem felett, amelyekhez semmi köze. És te… te pontosan tudtad, mi van ebben a házban.

A kisfiú, Oliver, ekkor még szorosabban bújt hozzám, a fekete kis kötényemet markolva. Lehajoltam hozzá, és halkan a fülébe súgtam:
– Minden rendben lesz, kicsim. Apu itt van.

Luca ezt észrevette. Ránk nézett, és a haragja egy pillanatra ellágyult, amikor meglátta a remegő kisfiát, akit a saját menyasszonya éheztetett és terrorizált a hiányában. Mert Oliver szavai – *„Papu, ez minden este így van, amikor nem vagy itt”* – ott visszhangzottak a terem minden egyes lakójának a fejében.

– Emma – szólalt meg Luca, és a hangja most már határozott parancs volt. – Vidd fel Olivert a szobájába. Adj neki enni mindent, amit csak kér, és maradj vele, amíg vissza nem jövök.

– Igen, uram – mondtam, és azonnal felkapta Olivert, aki megkönnyebbülten kapaszkodott a nyakamba.

Ahogy indultam kifelé a teremből, még hallottam, ahogy Luca felhívja a testvérét, Marcot. A hangja olyan jéghideg volt, mint a sír.
– Marco. Itt vagyok az eljegyzési vacsorámon. De azonnal gyere ide a villába. Van egy kis elintéznivalónk a családi jövőnkről… és a múltról.

A vendégsereg soraiban kitört a suttogás. Vanessa sikoltozni kezdett, hogy Luca nem alázhatja meg így a barátok előtt, de Luca egyetlen intésére két testőr azonnal átfogta a karját, és a sarokba kényszerítette.

Felvittem Olivert a fényes, mégis eddig olyan rideg szobájába. Megterítettem neki egy tál friss gyümölcsöt, meleg levest és a megígért friss pékárut. A kisfiú mohón, de már biztonságban evett, miközben én a szélén ültem az ágynak, és simogattam a fekete fürtjeit. Tudtam, hogy a maffia világa kegyetlen, és a mai este után semmi sem lesz a régi ebben a házban. De azt is tudtam, hogy Oliver végre biztonságban van – mert az édesapja, a könyörtelen Luca Moretti végre felébredt a sötétségből, és tisztázta a terepet mindenki előtt, aki meg merte bántani a fiát.