Megálltam a tárgyalóasztal közepénél, kinyitottam a táskámat, és letettem az asztalra Elaine által előkészített dokumentumokat.

– Patricia – mondtam olyan hűvös nyugodtsággal, ami még Grantet is meglepte. – Három évvel ezelőtt te hívtál fel telefonon, zokogva, hogy ha nem fizetjük ki a bérszámfejtést és a banki hitelmoratóriumot, Grantet elsodorja a csőd, és a nevetek lemállik a város tábláiról. Én adtam a pénzt. Nem Grant. És most a papírok beszélik meg a maradékot.

Ekkor nyílt ki a tárgyaló ajarka, és belépett Mr. Abernathy, a cég idősödő, mindig kifogástalanul öltözött főkönyvelője. A hóna alatt egy vastag iratgyűjtőt tartott, az arca pedig kifejezéstelen volt, de amikor meglátott engem, finoman bólintott.

– Jó napot kívánok, Natalie. Jó napot, Mr. Cole – mondta, és leült az asztal végéhez.

– Abernathy! – csattant fel Grant, és végre elmozdult az ablaktól. – Mondja meg ennek a nőnek, hogy őrült! A cég az enyém. Én vagyok a vezérigazgató!

Az idős könyvelő lassan kinyitotta az iratgyűjtőt, felvette az olvasószemüvegét, és ránézett Grantre.

– Mr. Cole, sajnálattal kell közennem, hogy a mai naptól kezdve a Mercer & Cole Construction részvényeinek többségi tulajdonosa Natalie Cole asszony. A három évvel ezelőtti kötvényügylet záradéka értelmében, mivel a kölcsön visszafizetése a határidő lejárta után tizenegy nappal sem történt meg, a felajánlott ötvenegy százalékos üzletrész jogilag és automatikusan átszállt a hitelezőre. A cég bankszámlái feletti rendelkezési jogot átcsoportosítottuk. Az ön céges kártyáit pedig – itt Abernathy egy apró papírlapot csúsztatott elő – a mai naptól zároltuk.

A szobában lévő levegő szinte megfagyott.

Patricia felpattant a fotelból, az arca eltorzult a dühdttől.

– Te mocskos tolvaj! – sikoltotta, és felém indult, de Grant azonnal elkapta a könyökét.

– Anyu, hagyjad! – lihegte Grant, és a tekintete most először találkozott az enyémmel, olyan kétségbeeséssel, amit ritkán látni egy felnőtt férfiban. – Natalie… Kérlek. Beszéljünk erről emberi módon. Nem teheted ezt velünk. Harminc éve építem ezt a nevet. Ha most átveszed az irányítást, az összes alvállalkozó tudomást szerez róla. A hírek lehozzák. Teljesen tönkretrsz minket.

– Nem én tettelek tönkre, Grant – mondtam, miközben leültem a tárgyalóasztal főhelyére, pontosan oda, ahol eddig ő szokott ülni. – Te tetted tönkre magad azzal, hogy azt hitted, a lojalitásom ingyen van, és hogy a becsületemet meg lehet vásárolni néhány kedves szóval meg egy családi vacsorával, amíg te a hátam mögött a titkárnőddel költöd a pénzemet.

Grant arca hirtelen lefehéredett.

– Hogy… miről beszélsz? – nyögte ki.

– Ó, Grant – mondtam, és enyhén felvontam a szemöldökömet. – Tényleg azt hitted, hogy az apám lánya vagyok, és nem ellenőrzöm le a családi alapítvány számláit meg a cég költségeit? A múlt héten találtam meg a számlát arról a miami luxuslakásról, amit a cég nevében béreltél a marketingigazgatódnak, Sophie-nak. Az adófizetők pénzéből, meg abból a tőkéből, amit én hoztam ebbe a házasságba.

Patricia hirtelen elhallgatott. A büszkesége, amivel tegnap este még kiakoltoktatott a saját házamból, darabjaira hullott. Tudta, hogy ha ez az ügy bíróságra vagy a sajtó elé kerül, nemcsak a céget vesztik el, de a társadalmi álláspukat is.

– Mit akarsz? – kérdezte Grant rekedt hangon, miközben leejtette a kezét az asztalra.

– Három dolgot – mondtam, és kinyitottam a noteszemet. – Elsőként: a mai napon átveszem a Mercer & Cole teljes irányítását. Grant, te maradhatsz a kivitelezési részleg vezetője, ha betartod a szabályokat, de semmilyen pénzügyi döntésbe nincs szavad a jóváhagyásom nélkül. Másodszor: Patricia, te a mai naptól kezdve nem teszed be a lábad ebbe az irodaházba, és semmilyen hivatalos tisztséged nincs a cégnél. Harmadszor: a házat, amelyben eddig laktunk, átíratjuk Noah nevére egy különalapítványba, és te, Grant, harminc napon belül elköltözöl onnan.

– Ez… ez őrület! – hördült fel Grant. – Nem adom át a cég irányítását! Bíróságra megyek!

– Menj csak – mosolyogtam rá hűvösen. – Elaine már várja a keresetedet a csalás elleni feljelentéssel együtt, amit a céges alapok magáncélú elköltése miatt teszünk meg ma délben. Választhatsz: aláírod az átruházási papírokat most, békében, vagy megpróbálod védeni a mundér becsületét a bíróság előtt, miközben a rendőrség átvizsgálja a könyvelést.

A következő tíz percben halálos csend volt a tárgyalóban. Csak a papírok suhogása hallatszott, amint Grant remegő kézzel aláírta azokat a dokumentumokat, amelyek végleg megpecsételték a cég sorsát – és az ő korábbi életét.

Amikor kiléptem az épületből a délelőtti napsütésbe, a telefonunk rezgett a táskámban. Noah iskolájából hívtak.

– Mrs. Cole? – szólalt meg az igazgatónő kedves hangja. – Csak szerettem volna szólni, hogy Noah nagyszerűen beilleszkedett a délelőtt. Most éppen a rajzóráján van, és egy hatalmas fekete Porsche Cayenne-t rajzol, benne egy szuperhős anyukával.

Elmosolyodtam, miközben kinyitottam a kocsim ajtaját, beültem a volán mögé, és elindultam a fiamért. A nehéz fejezet végre lezárult. Mostantól csak a jövő következett.