– Anya, miért próbálod felhívni?

Mrs. Moretti nehezen beszélt. Az ajkai megmozdultak. De hang nem jött ki rajtuk.

Újra elé tettem a füzetet. Lassan írni kezdett. Óvatosan. Két szót: **TUDJA. MI VALAMIT.**

A gyomrom görcsbe rándult.

– Mit tud? – kérdeztem.

Mrs. Moretti Vanessára nézett. Aztán leírt egy másik szót: **LÉPCSŐ.**

A szoba mély csendbe borult.

Luca előrehajolt.

– Anya, a lépcsőről beszélsz?

Bólintott.

Vanessa azonnal felállt.

– Luca, ez nevetséges. Az édesanyád hat hónapja esett el. Azóta ezzel a balesettel van elfoglalva.

Luca rá sem nézett.

– Mi van a lépcsővel, Anya?

Mrs. Moretti remegni kezdett. Újra írni próbált. De a keze nem engedelmeskedett. A toll eleesett az asztalról. Finoman felvettem.

– Csak nyugodtan.

Rám nézett. Aztán a kerekesszék aljára mutatott. Egy kis szövetzsák lógott az ülés alatt. Benyúltam. És találtam egy összehajtogatott papírdarabot.

Luca összehúzta a szemét.

– Mi az?

Szétnyitottam. Egy nyugta volt. Két nappal Mrs. Moretti esése előtt keltve. A tetején egy lakásfelújító cég neve állt: **PRICE RESTORATION SERVICES.** Alatta egy leírás: *A lépcső felső korlátjának cseréje.*

—

### 2. fejezet: A múlt árnyai

A csend szinte fojtogatóvá vált a teremben. A vendégek lélegzet-visszafojtva figyelték, ahogy a papírlapból kiderül az igazság.

– Mit jelent ez? – kérdezte Luca fojtott, veszélyes hangon. – Vanessa, te mondtad, hogy a lépcsőt rendben találták a vizsgálatok során. Azt mondtad, hogy anya csak megszédült.

Vanessa hátrálni kezdett, a drága ruhája suhogott a márványpadlón.
– Luca, kérlek! Ne higgy ennek a nőnek! Egy bejárónő, aki csak bajt akar keverni! Kitalálták ezt az egészet!

– Nem találtunk ki semmit – szólaltam meg, miközben a kezemben tartottam a nyugtát. – Mrs. Moretti hetek óta próbálta elérni Daniel Price-t. Nem azért, mert zavarodott, hanem mert ő volt az, aki a felújítást végezte.

Luca felállt. Olyan magas és fenyegető volt, mint egy viharfelhő. Odafordult a biztonsági főnökhöz.
– Marco. Kerítsétek elő Daniel Price-t. Élve. Most azonnal.

—

### 3. fejezet: Az igazság ára

Két óra telt el azóta, hogy a kastély kapujában megállt egy fekete autó, és Marco bekísérte a halálra rémült, középkorú férfit. Daniel Price reszkető kézzel állt a nappali közepén, miközben Luca az íróasztala mögül nézte.

– Szóval te végezted a felújítást – mondta Luca mély, nyugodt hangon, ami félelmetesebb volt bármilyen ordibálásnál. – Mi történt a korláttal?

Daniel Vanessára pillantott, majd a földre szegezte a tekintetét.
– A… a kisasszony utasított rá. Azt mondta, hogy a csavarokat lazítsuk meg a felső részen. Azt állította, hogy az idős asszony már úgysem lát jól, és egy kis esés… nos, azt mondta, ez a legjobb módja annak, hogy lemondjanak a tulajdonjogok átruházásáról.

A szobában felhördültek. Vanessa arcáról leolvadt minden szín.
– Hazudik! Mindketten hazudnak!

– Elég! – dörrent fel Luca. A hangja úgy csapódott be, mint egy ostorcsapás.

Odaosonva az anyjához, letérdelt a kerekesszéke elé, és finoman megfogta a remegő kezét.
– Sajnálom, Anya – mondta rekedten. – Azt hittem, védem a családot. De csak a vakok bíztak a rossz emberekben.

Mrs. Moretti könnyes szemmel bólintott, és a fejét a fia vállára hajtotta.

—

### 4. fejezet: Új reggel a kastélyban

A következő napon a kastély üres volt a vendégektől. Vanessa elment – a rendőrség kísérte el a birtokról, miközben a vagyonát és a hazugságait hátrahagyta.

És miközben a konyhában pakoltam a reggeli után, Luca lépett be. A kezében egy vastag boríték volt.

– Grace – szólalt meg halkan. – Az édesanyám köszöni, hogy nem adtad fel. És ami a fivéred egyetemi tandíját illeti… azt a Moretti család teljes egészében átvállalja.

Megdöbbenve néztem rá.
– Uram, ezt nem fogadhatom el…

– De igen – mondta Luca egy ritka, de őszinte mosollyal. – Mert Chicago nemcsak a hatalomról szól, hanem a becsületről is. És te bebizonyítottad, hogy az igazság mindennél többet ér.

A napfény áttörött a hatalmas ablakokon, beragyogva a tiszta padlót. A vihar elvonult, és a ház végre békére talált.