Ethan arca megmerevedett. Egy pillanatra a szemei tágra nyíltak, majd egy különös, szinte feszült mosoly futott át a szája szélén.
– Az apádnak? – kérdezte halkan. – Hogy hívják azt a fickót?

– Leo azt mondta, hogy a legbefolyásosabb ember a városban… Ethan a neve… – dadogta Monica, de hirtelen elakadt a szava, ahogy meglátta a férfi arcán átfutó kifejezést.

Ethan felállt a fotelből, a magas, erős termete kitöltötte a teret, és lassan, kimért léptekkel odalépett hozzá.
– Nos, Monica – mondta, és a hangja most már nem volt veszélyes, inkább meglepően lágy, mégis megmásíthatatlan volt. – Azt hiszem, a te drága Leód ma délután nagyon meglepődik majd, amikor nem egy idegent hozol a családi asztalhoz, hanem azt az embert, aki éppen most rabolt el téged az éjszakában. Mert én vagyok Ethan. És én vagyok az apád.

A szoba levegője egy pillanatra teljesen megfagyott. Monica megdöbbenve bámult az alvilág legveszélyesebb emberére, ráébredve, hogy a rémálom, amiből ki akart ébredni, még csak a kezdet volt.