– Nem lettem kemény, Anya – mondtam, miközben átkaroltam a vállát. – Csak megtanultam, hogy a bullyk soha nem azzal harcolnak, aki egyenlő velük. Mindig azokba rúgnak bele, akikről azt hiszik, hogy egyedül vannak. De mostantól nincsenek egyedül.

A zsebemben a katonai műholdas telefon megcsörrent. A laktanyából hívtak; a századom elkészült a veterán élelmiszergyűjtési program végleges jelentésével, és a parancsnokság azt kérdezte, mikor térek vissza szolgálatba.

Kinéztem a konyhaablakon. A willow creeki főtér békésen terült el a délutáni napfényben. A zászlók a városháza tetején egyenesen lengtek a szélben.

– Mondjátok meg nekik – mondtam a kagylóba a századparancsnoknak –, hogy a szabadságom még egy hétig tart. Itt van még néhány elintéznivalónk a családi birtokon.