Anya lenyelte a könnyeket, bólintott, és csendesen felállt. Tudta, hogy igazam van.
Amikor kísértem ki a bejárati ajtóhoz, a délutáni napfény aranyszínűre festette a West Hills-i dombokat. Kint a szél szabadon fújt, a levegő friss volt, és a nehéz, fojtogató novemberi eső után a horizont végre teljesen tiszta volt. Bezártam az ajtót, mély levegőt vettem az új otthonomban, és tudtam: a történet véget ért. A saját életem pedig most kezdődött igazán.






