A hang, ami ezután következett, nem emberi volt. Olyan volt, mintha ezer fúró és egy ágyúszázad egyszerre kezdett volna tüzelni közvetlenül a fejünk felett. A tornaterem vastag téglafalai vadul remegtek, a tetőszerkezet fagerendái nyögtek és recsegtek a nyomás alatt. A világítás egy pillanat alatt kialudt, és a vészkijáratok zöld, fakó fénye maradt azetlen iránytűnk a sötétben.

## A vihar árnyékában

Tizenöt perc telt el. Tizenöt percnyi tiszta, szűretlen iszonyat, amíg a természet megmutatta, hogy a emberi hiúság és a költségvetési spórolás mennyire semmis egyetlen természeti csapással szemben.

Aztán a hang lassan elhalkult. A mély, morgó morajlás fokozatosan távolodott észak felé, átvonulva a prérin, hagyva maga után a csendet. De ez a csend nem volt békés; a levegőben terjedő por, a vakolat szaga és a kinti fák tömkelegének törése mind azt jelezték, hogy a világ odakint alapjaiban változott meg.

A tornaterem belső terében az emberek lassan felálltak a padlóról. Sokan sírtak, mások némán ölelték egymást.

A bejárati ajtó lassan megmoccant. Valaki kívülről megpróbálta lenyomni a kilincset.

A fémretset elfordítottam, és óvatosan kinyitottam az ajtót. A fény, ami beáramlott, vakító volt. De ami a szemünk elé tárult… az elvágta a lélegzetünket.

Az Oakhaven Alapítók Napi Vásárának helyszíne nem létezett többé. A sátrak, a színpad, a vidámpark mind a múlté volt; csak a pusztulás, a felkavart sár, a törmelékek és a messze távolban füstölgő romok maradtak.

Greg Thorne ott feküdt a tornaterem lépcsője előtt, a porban, a tiszta ég alatt. A ruhája cafatokban lógtam, a kezében még mindig ott szorongatta a kulcscsomót, amit Chloe vett el tőle, de most újra visszaszerezte, mintha azzal a kulccsal akarná kinyitni a kaput egy olyan életbe, ami már nem is létezett.

Megálltam a küszöbön, a lábaim alatt elterülő romhalmazt nézve. A meteorológus a tudományával figyelmeztetett; a természet pedig a maga könyörtelen módján igazolt engem. És ahogy a messzi rendőrségi szirénák hangja lassan közeledett a romok felé, tudtam, hogy Oakhaven városa soha többé nem lesz a régi.