A vastaps percekig tartott. Garrett Prior ügyében eközben a bíróság meghozta az elsőfokú ítéletet: nyolc év börtönbüntetés pénzbüntetéssel kiegészítve, ami végleg pontot tett a korrupciós fejezet végére.
Amikor az ünnepség véget ért, és a vendégek elszéledtek a hatalmas büféasztalok felé, Owen visszasétált a műhelyébe Chattanooga szélén. A tábla még mindig ott lógott a bejárat felett: *Marsh Auto Repair*.
Hana ugrálva futott be utána, a kezében a nagymama régi fényképezőgépével.
– Apa, ugye most már hazajössz? A vacsora hamarosan kész!
Owen elmosolyodott, felkapta a kislányát a vállára, akárcsak régóta mindig, és átlépte a műhely küszöbét. Kint, a parkolóban a nap lement a hegyek mögött, megvilágítva a felújított, büszke acélszerkezeteket. A világ talán hatalmas volt és bonyolult, de Owen Marsh ott állt a helyén, ahol lennie kellett: a saját életének biztos alaptartójaként.






