A maffiafőnök testvére 150 gazdag vendég előtt alázott meg egy 34 éves lótrénert – de amikor a főnök kislánya észrevette, hogy valami hiányzik a ló lábáról, rájött, hogy a milliós ünnepség egy nagy átverés volt.

„Mozgasd azt az állatot, Rachel! Különben annyira vagy itt, mint a leégett fa!”

Victor Kessler egy bőrpórázt nyomott a mellkasomnak.

Mögöttünk 150 gazdag vendég várakozott Kentucky legexkluzívabb lovas birtokának aranyozott csillárai alatt.

Mellettem egy reszkető, pej kanca állt.

A jobb hátsó lába meg volt duzzadva.

És Victor azt akarta, hogy egy polírozott márványpadlón vonultassam végig.

– Alig bír járni – tiltakoztam.

Victor közelebb hajolt.

– Akkor vedd rá, hogy járjon.

—

### 1. fejezet

A nevem Rachel Morgan. Harmincnégy éves vagyok, elvált édesanya, és tizenhat éve edzem lovakat.

Ezen az estén a Kessler család a Golden Promise nevű, közel nyolcmillió dollárt érő bajnok versenyló nyugdíjba vonulását ünnepelte.

A tulajdonosa, Alexander Kessler, egy negyvenhárom éves maffiafőnök volt, akinek családja nagy teherszállítási vállalatokat irányított a Közép-Nyugaton.

A öccse, Victor, a család lóversenyeit vezette.

És Golden Promise-nak kellett volna lennie az este díszvendégének.

De valami szörnyű hiba csúszott a dologba.

Március óta én gondoztam azt a kancát.

Minden hegét, minden szokását, minden makacs trükkjét ismertem.

Ez a ló úgy nézett ki, mint Golden Promise.

De nem ismerte meg a hangomat.

És a kis fehér heg a bal patája felett hiányzott.

– Rachel! – kiáltotta Victor.

Megragadta a munkavállalói kártyámat.

– Térdelj le, és kérj bocsánatot, amiért beszennyezted ezt a családot!

Az arcom lángra lobbant.

A tizenkét éves fiamnak fizioterápiára volt szüksége egy súlyos biciklibaleset után.

Nem veszíthetem el az állásomat.

De nem kényszeríthetek egy sérült lovat a felvonulásra.

– Nem, uram.

Victor felemelte a kezét a póráz felé.

– Elég legyen.

Alexander Kessler állt a bálterem ajtajában.

Fekete szmokingban.

Sötét hajjal.

Olyan kifejezéssel, ami ritkán változott.

– Miért sántít a lovam?

Victor azonnal elmosolyodott.

– Alexander, Rachel elhanyagolta az edzését. Most meg kifogásokat keres.

Alexander rám nézett.

– Igaz ez?

– Nem, uram.

Victor közbevágott.

– Hete óta nehezen kezelhető.

Alexander megvizsgálta a kancát.

Aztán a tekintete a sérült lábára tévedett.

– Hol van az azonosító nyakörve?

Victor habozott.

– Az ápoló levette.

– Miért?

– A fényképek miatt.

Alexander a nyolc éves lányára, Lucyra nézett, aki mellette állt.

– Kicsim, szerinted mi ez?

Lucy óvatosan közelebb lépett.

Aztán ráncolta a homlokát.

– Apa, ez nem a Promise.

Victor elnevette magát.

– Dehogyisnem, az.

Lucy a ló bal patájára mutatott.

– Promise-nak van egy pici fehér hege. Minden futam előtt megcsókolom.

Alexander nem szólt semmit.

Aztán átnyújtotta nekem a pórázt.

– Rachel, vigye el egy kényelmes helyre. Hívja az állatorvost.

Victor tátva maradt a szája.

Alexander ránézett.

– A buli ló nélkül folytatódik.

A zenekar újrakezdte a játékot.

Victor visszatért a vendégeihez, láthatóan megkönnyebbülten.

Húsz perc múlva azonban Alexander az istálló irodájába hívatott.

Az állatorvos beolvasta a ló mikrochipjét.

Nem Golden Promise volt az.

A regisztrált neve Autumn Belle volt.

Egy nyugdíjazott kanca, amelyet hat héttel korábban vásároltak egy árverésen.

Alexander átfutotta az állatorvosi jegyzőkönyveket.

– Hol van a lovam?

Megráztam a fejemet.

– Nem tudom.

Kinyitotta az istálló szállítási nyilvántartását.

Golden Promise-t állítólag azon a reggelen szállították át egy rehabilitációs központba.

A megjelölt intézmény azonban soha nem kapta meg.

Akkor aztán feltűnt valami.

A szállítási űrlapon Golden Promise állatorvosának az aláírása szerepelt.

Dr. Samuel Reed.

Egy olyan emberé, aki négy hónappal azelőtt elhunyt.

Alexander lassan becsukta a mappát.

– A testvérem hetek óta rejtegeti ezt.

A biztonsági főnöke belépett.

– Főnök, megtaláltuk a kifizetést.

Victor 6,8 millió dollárt kapott egy dubai magánvásárlótól.

A lovat Alexander tudta nélkül adták el.

Akkor Lucy jelent meg az ajtóban.

– Apa, tudom, hová lett a Promise.

Alexander letérdelt.

– Háthogyan?

Lucy magasba emelte a kis rózsaszín lovaglósisakját.

– Tegnap Uncle Victor azt mondta a furgont rakodó férfiaknak, hogy ne hagyják, hogy megnézzem.

Nagyot nyelt.

– De láttam, hová tették.

Alexander felnézett.

– Hová, kicsim?

– A régi karanténistállóba.

Ráncoltam a homlokát.

Az az épület már évek óta zárva volt.

Mielőtt Alexander válaszolhatott volna, a biztonsági rádiója recsegett. „Főnök, Victor távozik a nyugati kapun.”

Alexander felállt.

– Állítsátok meg!

Akkor egy második őr szakította félbe.

– Uram, egy lószállító fut ki a karanténudvarról.

Az irodai ablak felé rohantam.

Egy fekete furgon húzott egy hosszú, ezüstszínű utánfutót a sötétbe.

Alexander lánya hirtelen megfogta a kezem.

– Rachel, nézd!

A pótkocsi keskeny szellőzőnyílásán keresztül egy ismerős pej arcot láttam.

És a pici fehér heget a pata felett.

—

### 2. fejezet

A motor zúgása visszhangzott a birtok betonútján. Victor menekült, de nem volt ideje messzire jutni. Alexander biztonsági emberei azonnal lezárták a főkapukat, és a fegyveres terepjárók elállták a furgon útját. A reflektorok vakító fényáradata telibe találta az ezüstös utánfutót.

– Állj meg azonnal! – kiáltotta Alexander a rádióba, miközben már a saját terepjárója felé indult. – Senki sem bánthatja a lovamat.