A lánc fémes csikorgása élesen hatolt be a levegőbe, miközben a zsák a hatalmas, sötét víztükör fölött lebegett. A medence alján gomolygó pára és a mesterséges holdfény fénytörése hátborzongató árnyékokat vetett a betonkerítésre. Mark az arcán fagyos, magabiztos mosollyal kortyolt egyet a vörösborából, Selena pedig szinte élvezettel dőlt hátra a kerti fotelban, ujjait a férfi karjára fonta, és lélegzet-visszafojtva várta a végkifejletet.
– Na, most jön a legizgalmasabb rész – suttogta Selena, és a szemei csillogtak a gonosz várakozástól.
A három testőr – akiket Marko vezetett – feszülten állt a láncot mozgató csörlő mellett. Marko arcán azonban nem volt nyoma az elégedettségnek; a homloka ráncba szökkent, és a szeme sarkából folyamatosan a ház hátsó bejárata felé sandított, mintha valamit vagy valakit nagyon várna.
Mark felemelte a kezét, hogy kiadja a végső parancsot a leeresztésre.
– Engedjétek el a láncot. Legyen vége ennek a komédiának.
Azonban mielőtt a csörlő megmozdulhatott volna, a medence vizében hatalmas fodrozódás indult. De nem a krokodilok mozdultak meg. A víz alól nem egy hüllő emelkedett ki, hanem valami egészen más. Hirtelen egy acélos, éles kattanás hallatszott, és a medence alatti gépészeti alagút nehéz vasajtaja, amelyről eddig senki sem tudta, hogy nyitható, hirtelen szélesre tárult.
A feszültség a tetőfokára hágott.
A zsákból, amelyben a felek szerint Emmának kellett volna lennie, nem hallatszott semmi hang. De amikor a testőr, Marko hirtelen egy határozott mozdulattal megrántotta a csörlő vészfékét, a lánc megállt, és a zsák visszalendült a beton peremre.
– Főnök… – kezdte Marko fojtott hangon, miközben a kezét a zsebébe csúsztatta. – Azt hiszem, elszámított valamit.
Mark dühösen fordult hátra, az arca eltorzult a haragtól.
– Megőrültél, Marko?! Mit csinálsz?! Engedd le azonnal!
– Nem fogom leengedni, Mark – hallatszott egy hűvös, tiszta és nyugodt női hang a ház sötét teraszának az árnyékából.
Mindenki megdermedt. Selena sikoltott egyet, és talpra ugrott. Mark szemei kikerekedtek, a borospohár pedig kicsúszott a kezéből, és darabokra tört a kövezeten. A vörösbor szétfröccsent a cipője körül, de ő észre sem vette.
A terasz lépcsőjén, az erős kerti fényszórók fényében, elegáns, sötétkék kosztümben, tökéletes frizurával nem más lépett elő, mint Emma.
– E-ez… ez lehetetlen! – dadogta Mark, és a lábai megroggyantak. A szíve a torkában dobogott, az agya pedig képtelen volt feldolgozni a látványt. – Te… te a zsákban kellene, hogy legyél! A krokodilok…
Emma lassan, méltóságteljes léptekkel közeledett a medence széléhez. A tekintete fagyos volt, de teljesen magabiztos.
– Azt hitted, Mark, hogy tizenegy év alatt nem ismertem meg elég jól a te kis játékaitokat? – mondta Emma hűvös, csilingelő hangon. – Azt hitted, ha elrejtesz néhány iratot az irodádban, én nem veszem észre, hogy hónapok óta a hátam mögött szervezed a vagyonkimentést? És különösen azt hitted, hogy Marko, akit te béreltél fel, a te hűséges kutyád marad végtelenig?
Mark hirtelen a testőrére, Markóra nézett, akinek az arcán most egy gúnyos, magabiztos mosoly ült. Marko kihúzta magát, és a zsebéből kihúzott egy kis diktafont meg egy hivatalos iratcsomót.
– Sajnálom, főnök – mondta Marko mély, nyugodt hangon. – De a feleséged többet fizetett a becsületért, mint amennyit te valaha is tudtál volna a gazdagságodból. Sőt, az utóbbi hetekben minden piszkos ügyletedet – beleértve a mostani emberölési kísérletet is – rögzítettük.
Selena hisztérikus sírásban törve hátrálni kezdett a medence szévétől.
– Mark! Állítsd meg őket! Mondd, hogy ez csak egy rossz vicc! Mi lesz velünk?!
De Mark már nem tudott semmit sem mondani. A tudat, hogy a saját csapdájába sétált bele, hogy a vagyona, a cége, a szabadsága egyetlen pillanat alatt elszállt, teljesen összetörte. A zsák, amelyet a testőrök leengedtek volna, most szétnyílt Marko intésére – és nem emberi test esett ki belőle, hanem egy hatalmas bábú, amelybe Mark saját régi, haszontalan ruháit tömték bele, pontosan azért, hogy lemossák a bűneit a rendőrség előtt.
Ugyanebben a pillanatban a birtok kovácsoltvas kapuja hirtelen szélesre tárult. Nem egy, hanem négy rendőrségi autó robbant be az udvarra, villogó kék fényekkel és ordító szirénákkal, és a kommandósok azonnal körbeudvarolták a medencét.
– Mark Vance! Letartóztatásban van előre megfontolt emberölési kísérlet, csalás és okirat-hamisítás alapos gyanúja miatt! – harsogta a megafon.
Markot a földre teperték, a bilincs azonnal kattant a csuklóján. Selena sikoltozva próbált elmenekülni, de a női rendőrök őt is azonnal elfogták.
Emma ott állt a medence szélén, nézte, ahogy a férfi, aki meg akarta ölni, most tehetetlenül és megalázottan vergődik a bilincsben. A szellő lenge haját, de ő meg sem rezzent. Az élete egy sötét fejezete végleg lezárult, és a napfény, amely hamarosan felkelt a birtok fölött, egy teljesen új, tiszta és igazságos kezdetet hozott el számára.






