– *Nem tudok semmilyen titkos jótevőről, drágám* – mosolyodtam el, miközben a kezemmel megigazítottam a monitor melletti képkeretet, amelyen Sarah mosolygott rám. – *Csak arról van szó, hogy a rendszer végre ott működik, ahol kell. És a villanyszámlánk megint negyvenöt dollár.*
Emily elnevette magát a vonal másik végén.
– *Szeretlek, Apa.*
– *Én is szeretetlek, Emily. Most pedig menj, és vedd meg azt a tankönyvet.*
Letettem a telefont, és visszanéztem a napelemes rendszer monitorára. A számok zölden világítottak, stabilak voltak, és minden watt a helyén volt. A vihar elült a környéken, a feleségem emléke pedig biztonságban maradt – tiszta fényben, olyan energiával fűtve, amit soha senki nem vehetett el tőlünk.






