David Thorne nem kiabált. Nem csapott rá az asztalra. De a testtartása megváltozott: az a magabiztos, hatalmas üzletember hirtelen összeroskadt a saját apai bűntudatának súlya alatt. Ránézett a feleségére, akinek az arca most már minden színt elveszített, és a szája csak némán formálta a szavakat: *„Ez… ez nem igaz… ez egy csapda…”*
– Cheryl – mondta David, és a hangja olyan hideg volt, mint a sarki jég. – Menj a hálószobába. Pakold be a holmidat. Most.
– David, te nem teheted ezt! A fiad vagyok… akarom mondani, a fiunk… – kezdte Cheryl hisztérikusan, de a férfi egyetlen intésétől elhallgatott. A tekintetében olyan fenevad lakozott, amit egy idegen sem mert volna felbőszíteni.
Cheryl, miközben a kis Leót szorította a melléhez, mérgesen elviharzott a folyosó felé, a selyemruhája susogása pedig lassan elhalkult a lépcső irányába.
## Az apa könnyei
A konyhában csak én maradtam a földön gubbasztó Mayával meg David Thorne-nal.
A milliárdos lehajolt a kislányához. Nem érdekelte, hogy a méregdrága, olasz bőr cipője bepiszkolódik a padlón szétfolyó tejbe és vérbe. Letérdelt a csempére, közvetlenül Maya mellé, és kinyújtotta a kezét, de a kislány ösztönösen hátrahúzódott, mintha egy újabb pofont Várna.
Ez a mozdulat jobban fájt Davidnek, mint bármilyen fizikai ütés. A férfi vállai megremegtek, és a szeméből kitörtek az első könnyek, amelyek végigcsorogtak a tökéletesen borotvált arcán.
– Maya… kicsim… – suttogta, a hangja elcsuklott a fájdalomtól. – Sajnálom. Istenem, annyira sajnálom. Nem tudtam… esküszöm, nem tudtam semmiről.
Maya lassan felnézett. A könnyes szemeiben még ott ült a félelem, de a ridegség, ami eddig körbevette a szívét, lassan kezdett felengedni.
– Tényleg nem akartam elrontani a vacsorát, apa – súgta a kislány, és a vékony kis ujjai megérintették David öltönyének a hajtókáját. – Csak… csak ne hagyj itt többet egyedül.
David magához ölelte a kislányát. Olyan szorosan szorította a mellkasához, mintha az életét mentené meg. A hétéves Maya pedig – aki eddig csak a ridegséget, a büntetést és a magányt ismerte – most először érezte meg, milyen az, amikor egy apa tényleg védi őt a világtól.
Én ott álltam a mosogatónál, és csendben letöröltem a könnyeimet a kötényem szélével. Tudtam, hogy a neheze még hátra van; a válás, a bírósági harcok és Cheryl bosszúja mind eljönnek majd. De abban a pillanatban, ahogy David felemelte a sebzett lábú kislányt a karjaiba, és elkezdte fertőtleníteni a sebet a fürdőszobában, biztos voltam benne, hogy ez a ház végre valódi otthonná válhat.






