A kezemben a levél utolsó sora ott égette a papírt: *„Emily, a válaszok ott vannak, ahol a múlt éjszaka elkezdted keresni őket.”*
A fejemben felvillant a Norfolk-i diner, a kutyájával egyedül ülő veterán, a leégett raktár aktája, és a kopott fénykép Michael Harrisről. Minden összefüggött. A katonai titkok, a hajótulajdonok és a családunk múltja egyetlen hatalmas, sötét hálóvá fonták össze a jeleneteket.
– Induljunk – mondtam, miközben a táskámat a vállamra vetettem, és a szememet a sikátor végén álló sötét autó felé szegeztem. – Mutasd meg az utat.






