Ahogy kiléptünk a bejárati ajtón a hűvös, sötét éjszakába, a levegő frissnek tűnt, de a bőrömön még mindig éreztem azt a bizonyos fojtogató melegséget, ami mindent megváltoztatott. Buster ott ült a lépcső alján, a farkával halkan csóválva a port, és ahogy elhaladtunk mellette, a fekete orrával óvatosan megérintette a cipőmet, mintha csak azt mondaná: *még nem végeztünk, de most biztonságban vagytok*.
Beültünk a kocsiba, és a motor felbőgött a csendes ohiói utcán. Ahogy elhagytuk a várostáblát, és a főút felé vettük az irányt, a visszapillantó tükörben még egyszer visszanéztem Sarah házára. A sötét ablakok mögül semmilyen mozgás nem látszott. Csak a csend volt, meg a tudat, hogy a világ, amit eddig ismertünk, örökre megváltozott.






