Merrick főtörzsőrmester volt az utolsó, aki lehagyta a gépet. A bal karján egy könnyebb repeszlövés nyomai látszottak, a sötét egyenruhája poros volt, az arca pedig megfáradt. De amikor letette a fegyverét, nem az orvosi sátor felé indult. Egyenesen a pilótafülke külső létrájához ment, ahonnan Khloe Hastings százados és David Cooper hadnagy léptek le.
A hangár hideg, steril fényében a két ember szinte egymás szemébe nézett.
Merrick nem mozdult egy darabig. A szája vonala keskeny volt, a tekintetében ott bujkált az a nehéz, kínos felismerés, amit egy katonának a legnehezebb kimondania: hogy tévedett.
Khloe megállt a létra alján, a sisakját a bal kezében tartva. Nem mosolygott diadalmasan. Nem volt benne gúny. Csak az a fegyelmezett, csendes méltóság, amivel a küldetést végrehajtotta.
Merrick lassan tisztelgett. Nem egy laza, rutinszerű katonai mozdulattal, hanem egy olyan tiszteletadással, amit a különleges műveleti erők tagjai csak azoknak adtak meg, akik a tűzben bizonyítottak.
– Százados – mondta Merrick, és a hangja rekedt volt, de határozott. – Azt hittem, hogy egy buszt vezet. Tévedtem. Maga nem buszt vezetett oda fentre… maga megmentette az életünket. Köszönöm.
Khloe viszonozta a tisztelgést. A tekintete egy pillanatra sem kereste a büszkeség jeleit.
– Nem a köszönetéért jöttem, főtörzsőrmester – válaszolta hűvösen, de tisztán. – Csak a munkámat végeztem. Remélem, a jövőben jobban megnézi, kinek a gépére száll fel.
Merrick egy pillanatra elmosolyodott – egy kesernyés, de őszinte mosoly futott át az arcán.
– Megígrem, százados. Soha többé nem vonom kétségbe a pilótáimat. Különösen nem a Fekete Osprey parancsnokát.
A távolból léptek hallatszottak. Robert Hunter ezredes közeledett a hangár felé, mögötte a parancsnokság tisztjeivel. Tudták, hogy egy rendkívüli bevetésen vannak túl, és azt is, hogy Khloe megfenyegette a karrierjét azzal, hogy megszegte a parancsot a visszavonulásról.
De ahogy az ezredes odalépett hozzájuk, nem a fegyelmi eljárásról beszélt.
– Százados – mondta Hunter, miközben a mellkasán csillogó szárnyakra nézett. – A parancsnokságon jelenleg kétféle jelentés készül magáról. Az egyik a parancs megszegéséről szól… a másik pedig a bátor helytállásért járó kitüntetésről. Azt hiszem, el kell beszélgetnünk a részletekről.
Khloe mély levegőt vett, ráközelített Merrickre, majd Cooperre, végül a csillagos afgán égboltra, ami lassan hajnalodni kezdett a hegyek mögött. Tudta, hogy a neheze még hátravan, és a bürokrácia talán bíróság elé citálja a döntése miatt. De amikor a sebesült katonákra nézett, akiket éppen a sátorba kísértek, tudta, hogy a legfontosabb döntést már meghozta.
És a levegőben, a sziklák felett, soha többé senki nem merte volna kétségbe vonni, hogy ő mit is tud a szelek szárnyán.






