A múltat nem törölhettük el. A sebek, a hamis sírkövek és a hétévnyi csend örökre megmaradnak bennünk. De amikor az édesanyám átkarolta a vállamat, és rámosolygott a kibontakozó új napra, megértettem valamit.
A történetünk nem ott ért véget, amikor a sírnál álltam tizenkét évesen. Ott kezdődött el igazán, amikor a sajnálatos, rettegett sötétségből kiléptem a fényre, és kimondtam az igazságot.
És ezúttal már nem voltam egyedül. Együtt, vállvetve harcoltunk a holnapért.






