Aztán kérte, hogy beszélhessen velem.
A nő elmagyarázta, hogy már semmilyen szerepem nincs a cég működésében vagy a személyzeti ügyekben.
A telefonom négyszer csengett az első órában.
A kisteherautómban ültem egy barkácsáruház előtt a Kingston Pike-on, és benzinkutas kávét ittam.
Hagytam csengeni.
Péntek reggelre Norma és én már egy Új-Mexikóba tartó repülőn ültünk.
Amikor szombaton visszakapcsoltam a telefonomat egy Santa Fe melletti udvaron, nyolcvankilenc nem fogadott hívásom volt.
Drew.
Sabrina.
És egy szám, amit nem ismertem fel.
Aztán meghallgattam a hangpostát.
Philip Greer volt az – az az ügyvéd, aki azokat a papírokat írta, amiket megpróbáltak velem aláíratni.
Azt akarta, hogy hívjam fel „a legelső adandó alkalommal”.
Képpel lefelé letettem a telefont a teraszasztalra.
Nem fogod elhinni, mi történt ezután…
Ez a történet sok gondolkodnivalót hagyott bennem. Mit tettél volna a helyemben?
Ha még mindig velem vagy, írj egy “IGEN”-t alább, és nyomj egy Like-ot a történetre, hogy tudjam, akarod a folytatást.
A történet alább folytatódik – és a következő rész mindent megváltoztat.

A telefon képernyője lassan elsötétült, ahogy letettem a teraszasztalra. A kora reggeli új-mexikói napfény melegen sütött a vályogfalakra, a levegőben pedig a száraz zsálya és a pörkölt kávé illata keveredett. Távolabb, a Sangre de Cristo hegyek körvonalai rajzolódtak ki az éles, kék égen.

Tökéletes volt a csend. Egy olyan csend, amit harmincegy éven át sosem engedhettem meg magamnak.

Norma kilépett a teraszajtón, kezében két gőzölgő bögrével. Letett egyet elém, majd leült velem szemben. Nem kérdezte meg, ki hagyott üzenetet. Csak figyelte az arcomat, ahogy az elmúlt harmincöt évben mindig, amikor valami nehéz döntés előtt álltam.

– Philip Greer volt az – szólaltam meg végül, áttörve a reggeli nyugalmat. – Az ügyvéd, aki Sabrina papírjait írta. Azt akarja, hogy hívjam vissza.

Norma lassan megkeverte a kávéját. – És vissza fogod?

– Nem – ráztam meg a fejem. – Ő nem az én ügyvédem. Semmi közöm hozzá. De felhívom Wallace-t. Ha Greer engem keres, az azt jelenti, hogy valami nagyon félrement náluk, és tudni akarom, mi az, mielőtt bárkivel szóba állnék.

Bementem a házba, és tárcsáztam Wallace Puit számát. Szombat reggel lévén nem számítottam rá, hogy felveszi, de a harmadik csörgés után beleszólt. A hangjában nyoma sem volt a hétvégi álmosságnak. Sőt, mintha kifejezetten szórakozott lett volna.

– Burl! – szólt bele. – Isten hozott a nyugdíjasok klubjában. Reméltem, hogy hívsz.

– Wallace. Gondoltam, bejelentkezem. Kaptam egy üzenetet Philip Greertől. Kíváncsi lennék, miért hívogat engem egy olyan ügyvéd, akit nem ismerek, egy olyan céggel kapcsolatban, ami már nem az enyém.

Wallace halkan felnevetett a vonal túlsó végén. – Ó, Burl. Azt hiszem, fogalmad sincs, mekkora darázsfészekbe nyúltak bele a gyerekek. Greer azért hívogat téged, mert pánikba esett. És Drew meg Sabrina szintén.

– Magyarázd el.

– Emlékszel, amikor Sabrina azt mondta, hogy a papírok aláírása „időérzékeny” az „adóvonzatok” miatt? – kérdezte Wallace.

– Igen. Ez volt az a mondat, ami miatt gyanakodni kezdtem.

– Nos, kiderítettem egy s mást az elmúlt két napban – folytatta az ügyvéd. – Nem voltak adóvonzatok, Burl. Legalábbis nem a cég számára. Sabrina apja, aki egy befektetési alapot kezel, elintézett egy privát áthidaló kölcsönt Drew-nak és Sabrinának. Két és fél millió dollárt.

A levegő megakadt a torkomban. – Két és fél milliót? Mire?

– Házra, Burl. Egy hatalmas, egyedi építésű luxusvillára a tóparton, aminek az építése már meg is kezdődött. Ráadásul Sabrina vett egy új Porsche terepjárót, és ki tudja, még mit. A bankok nem adtak volna nekik ekkora hitelt a jelenlegi fizetésükre. Szóval Sabrina apja behozta Greert, és papíron úgy állították be a dolgot, mintha Drew már gyakorlatilag a Haden Electrical többségi tulajdonosa lenne. A hitel fedezete a cégben lévő, jövőbeli tulajdonrészük volt.

Lassan leültem a kanapéra. A fejem zúgott.

– Várj – mondtam. – Kölcsönt vettek fel egy olyan cégre hivatkozva, ami száz százalékban az én nevemen volt?

– Pontosan! – mondta Wallace, és most már nyíltan nevetett, bár a helyzet egyáltalán nem volt vicces. – Készítettek egy szándéknyilatkozatot, amit megmutattak a hitelezőknek. Azt állították, hogy a hivatalos átírás már csak formaság, és ezen a héten megtörténik. Greer garanciát vállalt rá. A hitelező pedig, mivel Sabrina apja kezeskedett, folyósította az első részletet.

– És most…

– És most te eladtad a céget Gil Fortnernek – fejezte be Wallace a gondolatomat. – Készpénzért. A cég már nincs meg. A Haden Electrical Contractors tulajdonjoga átszállt egy másik entitásra. Drew-nak nincs tulajdonrésze, soha nem is volt, és most már nem is lesz. A hitelezőik péntek délután rájöttek, hogy a fedezetük, a 31 éves, stabil, több millió dolláros cég, egyszerűen kámforrá vált.

– Istenem… – suttogtam.

– Greer azért hív téged, mert megpróbálja menteni a saját bőrét. Valószínűleg valamilyen jogi kiskaput keres, vagy meg akar félemlíteni, hogy visszacsináld az eladást. De Burl, figyelj rám nagyon jól: semmit sem csináltál rosszul. A te céged volt. Szabadon rendelkezhettél vele. Ők azok, akik a tűzzel játszottak, és most rájuk égett a ház.