Az ügyvéd a vonal túlsó végén egy pillanatra elhallgatott, majd mélyen felsóhajtott.
– Megértettem, Charlotte. Holnap reggel nyolckor a papírok az asztalodon lesznek. Robert büszke lenne rád.

Letettem a telefont. A horizonton a sötét sivatagi égbolt lassan, szinte észrevétlenül kezdett átváltani a hajnal sötétkékjéből a meleg, aranysárga fényekbe. Megindultam a kocsival hazafelé, az üres úton, tudván, hogy a fiam most még a country klub puha szőnyegén ünnepli a győzelmét, de mire a nap teljesen felkel, a birodalom, amire az életét akarta építeni, már csak egy porrá omlott illúzió lesz. A hűségnek ára van. De a becsületnek nincs párja.