– Nos – mondta könnyedén, miközben a karját az enyémbe fűzte. – Van valakinek kedve egy kávéhoz egy olyan helyen, ahol a székek nem próbálnak megjátszani magukat?
Mihail és Elena elnevették magukat. Aznap délután egy kis, független pékségben ültünk le, ahol a kávé olcsó volt, a pékáru friss, a családom pedig – az igazi családom – végre nem a számítgatások, hanem a tiszta, feltétel nélküli szeretet helyén ült mellettem.
A szüleim megkapták a válaszukat. Én pedig megkaptam az életemet. És ez többet ért minden luxusautónál, gyárnál vagy örökségnél a világon.






