Seriff Miller megrázta a fejét, majd a felsejlő rendőrautónak intett. – Ültessétek be a fiút a kocsiba, adjatok neki egy palack vizet, és azonnal hívjatok egy mentőt a vizsgálatra! A többi egység meg induljon a Vance-gazdaság felé.
A rendőrök gyorsan és fegyelmezetten cselekedtek. Tomot beültették a meleg utastérbe, miközben én a kutyámmal – mert a fejemben Bajnok már az enyém volt – ott maradtam a seriff mellett.
– És te, Cal? – kérdezte a seriff, miközben a cigarettájáért nyúlt, de aztán visszadobta a dobozba. – Miért voltál ott a fészernél? Azt mondtad, a kutyát kerested.
– A kutyát kerestem, igen – bólintottam. – Donald azt állította, hogy ez a kutya rabolta el a tyúkait. Azzal fenyegetőzött, hogy felnyársalja a vasvillával. De amikor odaléptem, hogy megvédjem az állatot, a ponyva alól előkerültek a Mercer zsákok. A többit meg már tudod.
Seriff Miller mély levegőt vett, és a horizontot nézte. – Azért ez kemény dió, Cal. Donald Vance egy régi vágású ember. De a törvény az törvény. Ha emberrablás és lopás van a háttérben, nincs kegyelem, még a szomszédoknak sem.
Visszatérés a Fekete-patakhoz
Két órával később a seriff hivatalának az emberei már lezárták a Vance-gazdaság környékét. A hír gyorsan terjedt a helyi közösségben; a kisváros utcáin a boltok előtt álló emberek suttogtak a letartóztatott farmerről, a rejtett árucikkekről és a megmentett fiúról.
Én azonban már régen otthon voltam.
A faházam tornácán ültem, a kerozinlámpa sárgás fénye mellett. A lábam előtt Bajnok – miután kapott egy jó adag marhahúst és friss vizet – mély, elégedett álomba merült a deszkapadlón. A teste még mindig sovány volt, a sebei pedig gyógyulásra vártak, de a szemében már nem a félelem, hanem a biztonság csillogott.
A puskám a falhoz támasztva állt, tisztítva, bezsírozva, a tokjában. Nem volt rá szükségem többé arra, hogy elrettentsem a világot; a puska ma nem a halált, hanem az életet védte meg.
A rádióban aláfestésként egy lassú, blues dal szólt, a Fekete-patak vize pedig csendesen mormogott a fák alatt. Tudtam, hogy a holnapi nap nehéz lesz; a seriff hivatala kihív majd tanúnak, a bíróságon át kell élnem az egész történetet, és Donald Vance-nek szembe kell néznie a tetteivel. De ebben a pillanatban, miközben a kezem a juhászkutya puha szőrébe túrt, éreztem valamit, amit régen elveszítettem: a békét.
A véres zsákok eltűntek a fészerből, a hazugságok napvilágra kerültek, és a vihar elült. És miközben a csillagok lassan kirajzolódtak az ohiói égbolton, tudtam, hogy bármi jöjjön is holnap, a helyes úton járunk.