A következő negyvennyolc órában a völgy átalakult. A harcosok nem a szokásos nyílt összecsapásra készültek; Ethan katonai múltjából és a navahók/apacsok sivatagi ismereteiből merítve egy olyan védelmi stratégiát dolgoztak ki, amely meglepte volna a legedzettebb katonatisztet is. A szűk kanyon ösvényein csapdákat állítottak, a lovakat biztonságos helyre terelték, és a főútvonalakat eltorlaszolták hatalmas sziklákkal.
A harmadik éjszakán a sötétség sűrű volt, a csillagokat vastag felhőtakaró rejtette el.
Silas Crowley bérencei – harminc jól fegyverzett zsoldos – közeledtek a kanyon bejáratához a lovaikon, fáklyák halvány fényénél keresve az utat. A vezetőjük, egy hírhedt texasi fejvadász, akit csak „Fekete” Billnek hívtak, gúnyosan nevetett a társainak.
– Itt nincs senki – mondta Bill, miközben a kút kőkerítése felé intett. – A vadak elmenekültek a hegyekbe. Gyújtsátok fel a raktárat, és dobjátok a mérget a vízbe! Rövidesen a miénk ez a föld.
De amint az első zsoldos letette a lábát a kút melletti homokra, a falu csendjét egyetlen éles, hátborzongató sasvisítás törte meg.
Nem madár volt. Ayana adta le a jelet a sötétből.
Egy pillanat alatt a kanyon sziklafalai életre keltek. Fáklyák lobbantak fel a magasban, megvilágítva a zsoldosokat, akik csapdába estek. A fák közül nyílvesszők süvítettek le, pontosan a fáklyákat tartó kezekbe, miközben Ethan és a harcosok elvágták az utat a visszavonulás elől.
– Leteszitek a fegyvert, vagy ott maradtok a sivatag homokjában! – kiáltotta Ethan hangosan, a lován ülve, a kanyon sziklakútja felett tornyosulva.
Bill, a zsoldosok vezére dühösen rántotta elő a revolverét, de mielőtt lőhetett volna, egy jól irányzott nyílvessző kiverte a kezéből a fegyvert. A zsoldosok pánikba estek; a sötétség, a váratlan támadás és a harcosok fegyelmezett fellépése teljesen összezavarta őket. Néhány perc alatt a harc véget ért anélkül, hogy egyetlen csepp ártatlan vér is kifolyt volna. A zsoldosok letették a fegyvereiket, és a földre rogytak.
A hajnal első aranyló sugarai elérték a vörös sziklákat. Red Mesa városa békésen ébredt, de a hír hamar elterjedt: Silas Crowley birodalmazása végleg megsemmisült. A zsoldosokat foglyul ejtették, a bűnös iratokat pedig átadták a szövetségi bírónak Tucsonban.
Ethan a vályogház tornácán ült, miközben Ayana mellette állt, a kezét a vállára téve. A távolban a kanyon békésen terült el a reggeli fényben.
– Azt hitted, amikor elindultál egy elszökött ló után, hogy ez lesz belőle? – kérdezte Ayana lágyan, miközben a férfira nézett.
Ethan elmosolyodott, átkarolta a feleségét, és kitekintett a végtelen arizonai sivatagra, amely most már nemcsak egy idegen föld volt, hanem az igazi otthona.
– Nem, Ayana – felelte csendesen. – Nem a lovat találtam meg. Hanem az életet, amiért érdemes harcolni.