## A fejezet: Az új kezdet Bostonban
A Boston Harbor Grid projekt irodája a Fort Point csatornára nézett. Az ablakokon túl a daruk ritmikus mozgással emelték a betonelemeket a hűvös, sós tengeri szellőben, míg a távolban a kikötő hajói húzták fel a horgonyt. Az Apex Green Technologies új, üvegfalú konferenciatermében harminc mérnök, rendszergazda és környezetvédelmi szakember ült körbe egy hatalmas, cseresznyefa asztalt.
A vetítővásznon a Boston Harbor Grid teljes hálózati struktúrája futott – az a precíz, hibátlan logikai terv, amelyet a saját kezűleg dolgoztam ki az elmúlt hetekben.
– *…és amint láthatják, a redundáns betáplálási vonalak biztosítják, hogy egy esetkori északi vihar vagy áramkimaradás esetén se sérüljön a városi alállomások működése* – mondtam, miközben a digitális mutatóval a kritikus csomópontra irányítottam a figyelmet. A hangom tiszta, magabiztos és határozott volt.
A terem végében David Caldwell, az Apex alelnöke elégedetten bólintott. Mellette két befektető ült, akik jegyzeteltek, és elismerő pillantásokat vetettek a kivetített adatokra.
Amikor befejeztem a prezentációt, a taps őszinte volt és hosszan tartó.
– *Nos, Sarah* – szólalt meg Caldwell, miután a kollégák elkezdték pakolni a mappáikat. – *Ez lenyűgöző volt. Pontosan az a technológiai fegyelem és átlátás hiányzott a projektből, amit eddig kerestünk. A Boston Grid hivatalosan is a te irányításod alatt indul meg holnap reggel.*
– *Köszönöm, David* – feleltem, miközben elégedetten zártam be a laptopomat. – *Biztosíthatlak, hogy a határidőket és a költségvetést tartani fogjuk. Nálunk nincsenek elavult német specifikációk vagy rejtett hibák.*
Amikor a tárgyaló kiürült, visszamentem a saját irodámba. Az új asztalomon még alig voltak tárgyak: egy csésze forró kávé, a jegyzetfüzetem, és egy kis keretezett kép a Boston Harborról.
Hét telt el azóta, hogy elhagytam a Sterling Energy Systemst. Hét olyan nap, amely alatt teljesen átalakult az életem. Nem voltam többé a vezérigazgató titkos felesége, nem kellett csendben elkapnom mások hibáit a háttérben, és senki sem mondta meg, hogy a saját magam által kiérdemelt helyemet át kell adnom egy tapasztalatlan asszisztensnek.
De míg én Bostonban építettem fel az új, tiszta alapokat, New Yorkban a Sterling Energy Systems hálózata lassan összeomlani látszott.
—
Hamburgban eközben a feszültség a tetőfokára hágott.
A Kesler Innovations igazgatósági termében Ryan Mitchell az asztal szélébe kapaszkodott. Az inggallérja szorította a torkát, a homlokáról patakzott az izzadtság, pedig a helyiségben a klíma kellemesen hűvös volt.
A kivetítőn a Texas Grid projekt utolsó, Mia Jenkins által átdolgozott műszaki dokumentációja szerepelt. De a német mérnökök nem dicséretet mondtak. A Kesler vezérigazgatója, egy szigorú tekintetű, idős német mérnökember, Dr. Heinrich Weber, kíméletlenül csapta le a tollát az asztalra.
– *Mr. Mitchell* – mondta Weber hideg, metsző hangon. – *Azt ígérték, hogy a Sterling Energy Systems a legmagasabb szintű pontosságot nyújtja a tengerentúli hálózati projektekben. De amit itt látunk… ezek a számítások életveszélyesek. A hőmérsékleti paraméterek tizenöt százalékkal alul vannak méretezve. Ha ez a rendszer így futna le Texasban, az első nyári hőhullám idején a transzformátorok felrobbannának.*
Ryan elfehéredett.
– *Ez… ez csak egy apró adminisztratív tévedés* – dadogta, miközben oldalra pillantott.
Mia Jenkins ott ült mellette a delegációs asztalnál. A tökéletesre fésült frizurája és az elegáns kosztümje most mit sem ért; a kezében lévő tollat görcsösen szorongatta, az arca pedig hamuszürke volt.
– *A specifikációs lap… én… én a legfrissebb adatbázisból töltöttem le* – próbálta védeni magát Mia elcsukló hangon.
– *Nem a legfrissebb adatbázisból, hanem egy elavult német szabványfájlból, amit a rendszerünk hat hónappal ezelőtt archivált* – válaszolta ridegen Weber. – *A Sterling korábbi projektvezetője, Sarah Vance… ő soha nem engedett volna át egy ilyen hibát. Hol van egyébként Ms. Vance? Miért nem ő vezeti ezt a delegációt, amint azt eredetileg megbeszéltük?*
A teremben ülő többi befektető és mérnök is felfigyelt a kérdésre. A nehéz, kínos csend szinte fojtogatóvá vált.
Ryan nem tudott válaszolni. Nem mondhatta el a német üzletembereknek, hogy a céget egyedül irányító, zseniális alelnökét azért hagyta New Yorkban, mert a helyét átadta az asszisztensének, akivel egy lakosztályban osztozott, és hogy azóta ez a feleség – aki egyben a titkos társtulajdonos is volt – benyújtotta a felmondását, eltűnt a rendszerből, és a legnagyobb versenytárshoz, az Apex Green Technologies-hoz igazolt.
– *Ms. Vance… családi és egészségügyi okok miatt átmenetileg távol van* – hazudta Ryan, de a hangja remegett.
Weber felvonta a szemöldökét.
– *Nos, Mr. Mitchell. A Kesler Innovations felfüggeszti a tárgyalásokat mindaddig, amíg a Sterling nem tudja garantálni a Texas Grid projekt teljes körű műszaki felülvizsgálatát. És ezt a felülvizsgálatot csak olyan ember vezetheti, akiben megbízunk. Ha Ms. Vance nincs a fedélzeten, féltem a cégük jövőjét.*
A megbeszélésnek vége szakadt. A németek felálltak, és szótlanul elhagyták a termet.
Ryan ott maradt a fűtéssel fűtött, üres konferenciateremben. A telefonjára nyúlt, és azonnal tárcsázni kezdte a számomat.
*A hívott szám nem kapcsolható. A felhasználó blokkolta a hívásait, vagy a szám megszűnt létezni.*
Megpróbálta a régi céges e-mail címemet. Az üzenete azonnal visszapattant egy automatikus üzenettel:






