A maffiafőnök testvére 150 gazdag vendég előtt alázott meg egy 34 éves lótrénert – de amikor a főnök kislánya észrevette, hogy valami hiányzik a ló lábáról, rájött, hogy a milliós ünnepség egy nagy átverés volt.
„Mozgasd azt az állatot, Rachel! Különben annyira vagy itt, mint a leégett fa!”
Victor Kessler egy bőrpórázt nyomott a mellkasomnak.
Mögöttünk 150 gazdag vendég várakozott Kentucky legexkluzívabb lovas birtokának aranyozott csillárai alatt.
Mellettem egy reszkető, pej kanca állt.
A jobb hátsó lába meg volt duzzadva.
És Victor azt akarta, hogy egy polírozott márványpadlón vonultassam végig.
– Alig bír járni – tiltakoztam.
Victor közelebb hajolt.
– Akkor vedd rá, hogy járjon.
—
### 1. fejezet
A nevem Rachel Morgan. Harmincnégy éves vagyok, elvált édesanya, és tizenhat éve edzem lovakat.
Ezen az estén a Kessler család a Golden Promise nevű, közel nyolcmillió dollárt érő bajnok versenyló nyugdíjba vonulását ünnepelte.
A tulajdonosa, Alexander Kessler, egy negyvenhárom éves maffiafőnök volt, akinek családja nagy teherszállítási vállalatokat irányított a Közép-Nyugaton.
A öccse, Victor, a család lóversenyeit vezette.
És Golden Promise-nak kellett volna lennie az este díszvendégének.
De valami szörnyű hiba csúszott a dologba.
Március óta én gondoztam azt a kancát.
Minden hegét, minden szokását, minden makacs trükkjét ismertem.
Ez a ló úgy nézett ki, mint Golden Promise.
De nem ismerte meg a hangomat.
És a kis fehér heg a bal patája felett hiányzott.
– Rachel! – kiáltotta Victor.
Megragadta a munkavállalói kártyámat.
– Térdelj le, és kérj bocsánatot, amiért beszennyezted ezt a családot!
Az arcom lángra lobbant.
A tizenkét éves fiamnak fizioterápiára volt szüksége egy súlyos biciklibaleset után.
Nem veszíthetem el az állásomat.
De nem kényszeríthetek egy sérült lovat a felvonulásra.
– Nem, uram.
Victor felemelte a kezét a póráz felé.
– Elég legyen.
Alexander Kessler állt a bálterem ajtajában.
Fekete szmokingban.
Sötét hajjal.
Olyan kifejezéssel, ami ritkán változott.
– Miért sántít a lovam?
Victor azonnal elmosolyodott.
– Alexander, Rachel elhanyagolta az edzését. Most meg kifogásokat keres.
Alexander rám nézett.
– Igaz ez?
– Nem, uram.
Victor közbevágott.
– Hete óta nehezen kezelhető.
Alexander megvizsgálta a kancát.
Aztán a tekintete a sérült lábára tévedett.
– Hol van az azonosító nyakörve?
Victor habozott.
– Az ápoló levette.
– Miért?
– A fényképek miatt.
Alexander a nyolc éves lányára, Lucyra nézett, aki mellette állt.
– Kicsim, szerinted mi ez?
Lucy óvatosan közelebb lépett.
Aztán ráncolta a homlokát.
– Apa, ez nem a Promise.
Victor elnevette magát.
– Dehogyisnem, az.
Lucy a ló bal patájára mutatott.
– Promise-nak van egy pici fehér hege. Minden futam előtt megcsókolom.
Alexander nem szólt semmit.
Aztán átnyújtotta nekem a pórázt.
– Rachel, vigye el egy kényelmes helyre. Hívja az állatorvost.
Victor tátva maradt a szája.
Alexander ránézett.
– A buli ló nélkül folytatódik.
A zenekar újrakezdte a játékot.
Victor visszatért a vendégeihez, láthatóan megkönnyebbülten.
Húsz perc múlva azonban Alexander az istálló irodájába hívatott.
Az állatorvos beolvasta a ló mikrochipjét.
Nem Golden Promise volt az.
A regisztrált neve Autumn Belle volt.
Egy nyugdíjazott kanca, amelyet hat héttel korábban vásároltak egy árverésen.
Alexander átfutotta az állatorvosi jegyzőkönyveket.
– Hol van a lovam?
Megráztam a fejemet.
– Nem tudom.
Kinyitotta az istálló szállítási nyilvántartását.
Golden Promise-t állítólag azon a reggelen szállították át egy rehabilitációs központba.
A megjelölt intézmény azonban soha nem kapta meg.
Akkor aztán feltűnt valami.
A szállítási űrlapon Golden Promise állatorvosának az aláírása szerepelt.
Dr. Samuel Reed.
Egy olyan emberé, aki négy hónappal azelőtt elhunyt.
Alexander lassan becsukta a mappát.
– A testvérem hetek óta rejtegeti ezt.
A biztonsági főnöke belépett.
– Főnök, megtaláltuk a kifizetést.
Victor 6,8 millió dollárt kapott egy dubai magánvásárlótól.
A lovat Alexander tudta nélkül adták el.
Akkor Lucy jelent meg az ajtóban.
– Apa, tudom, hová lett a Promise.
Alexander letérdelt.
– Háthogyan?
Lucy magasba emelte a kis rózsaszín lovaglósisakját.
– Tegnap Uncle Victor azt mondta a furgont rakodó férfiaknak, hogy ne hagyják, hogy megnézzem.
Nagyot nyelt.
– De láttam, hová tették.
Alexander felnézett.
– Hová, kicsim?
– A régi karanténistállóba.
Ráncoltam a homlokát.
Az az épület már évek óta zárva volt.
Mielőtt Alexander válaszolhatott volna, a biztonsági rádiója recsegett. „Főnök, Victor távozik a nyugati kapun.”
Alexander felállt.
– Állítsátok meg!
Akkor egy második őr szakította félbe.
– Uram, egy lószállító fut ki a karanténudvarról.
Az irodai ablak felé rohantam.
Egy fekete furgon húzott egy hosszú, ezüstszínű utánfutót a sötétbe.
Alexander lánya hirtelen megfogta a kezem.
– Rachel, nézd!
A pótkocsi keskeny szellőzőnyílásán keresztül egy ismerős pej arcot láttam.
És a pici fehér heget a pata felett.
—
### 2. fejezet
A motor zúgása visszhangzott a birtok betonútján. Victor menekült, de nem volt ideje messzire jutni. Alexander biztonsági emberei azonnal lezárták a főkapukat, és a fegyveres terepjárók elállták a furgon útját. A reflektorok vakító fényáradata telibe találta az ezüstös utánfutót.
– Állj meg azonnal! – kiáltotta Alexander a rádióba, miközben már a saját terepjárója felé indult. – Senki sem bánthatja a lovamat.






