## „NE MERÉSZELD MEGMENTENI, TE HASZNÁLATLAN CSELÉD! CSAK TÖNKRE AKARJA TENNI AZ ELJEGYZÉSEMET!” A MAFFIAFŐNÖK MENYASSZONYA MEGPARANCSOLTA NEGYVEN GAZDAG VENDÉGNEK, HOGY NÉZZÉK, AMINT A 63 ÉVES ÉDESANYJA BEFULLAD – DE AMIKOR A 37 ÉVES BEJÁRÓNŐ BEUGRÖTT A JÉGHIDEG MEDENCÉBE, RÁJÖTT, MIT PRÓBÁLT AZ IDÖS NÖ HAT HÓNAPJA FELFEDNI.

„Maradj ott, ahol vagy, Delilah!”

Vanessa Bellini pezsgőszínű, márkás ruhájában a márványmedence szélén állt. Negyven gazdag vendég figyelte az eseményt a Moretti birtok aranyozott fényei alatt. A vízben Eleanor Moretti az életéért küzdött, hogy a felszínen tartsa a fejét. Ezüstös haja szétterült az arcán. Egyik kezével kétségbeesetten kapaszkodott a medence peremébe.

– Kérlek – suttogta Eleanor. – Segítsetek!

Vanessa elnevette magát.
– Tökéletesen képes egyedül kimászni. Senki se mozduljon!

A nevem Delilah Moore. Harmincét éves vagyok, és hat éve dolgozom házvezetőnőként a Moretti családnál. Korábban ápolónőként is tevékenykedtem, mielőtt a férjem elhunyt, és olyan adósságokba sodort, amelyeket képtelen volt kifizetni. Most tizenkét órás műszakokban dolgoztam, hogy eltartassam a tizenegy éves fiamat, Marcus-t. Ha elveszítem ezt a állást, mindent elveszítek.

De nem állhattam ott némán, miközben egy asszony fulladozik.
– Kisasszony Bellini, segítségre van szüksége!

Vanessa felém fordult.
– Te egy cseléd vagy. Emlékezz a helyedre!

Aztán közelebb lépett, és lehalkította a hangját.
– Ha beugrasz a vízbe, ne is fáradj azzal, hogy visszajössz.

Eleonorára néztem. A mozdulatai egyre lassabbak lettek. Eldobtam a tálcámat, és beugrottam.

A jég hideg víz elborította a fejemet. Pont akkor értem el Eleonorát, amikor az elsüllyedni készült. Amikor felhúztam, olyan erővel ragadta meg a csuklómat, amire nem számítottam.
– Ne hagyd, hogy elvigye – suttogta.

Kihúztam a lépcsők felé. Két biztonsági őr végül odasietett, és segített kiemelni minket. Eleanor a nedves kövezetre rogyott.

Vanessa azonnal rám mutatott.
– Látjátok, mit tettetek? Tönkretettétek az eljegyzési partimat!

Letérdeltem Eleanor mellé, és ellenőriztem a légzését, úgy, ahogy évekkel ezelőtt tanultam.
– Valaki hívjon mentőt!

Vanessa összefonta a karját.
– Öreg. Bizonyára elcsúszott. Hagyd ezt a drámázást!

Akkor egy mély hang vágott át a tömegen.
– Mi történt az édesanyámmal?

Luca Moretti állt a teraszíves átjáró alatt. Negyvenegy éves volt. Fekete, méretre szabott öltöny, sötét haj, tetovált kezek. A férfi ellenőrizte a város titkos műveleteinek a felét, de az arckifejezése teljesen megváltozott, amikor meglátta a földön fekvő anyját.

– Anya?

Odarohant hozzá. Vanessa azonnal sírva fakadt.
– Drágám, beleesett a medencébe. Delilah figyelmen kívül hagyta az utasításaimat, és csak rosszabbá tette a helyzetet.

Luca rám nézett. Remegtem a teljesen átázott egyenruhámban.
– Mondd el az igazat!

– Uram, az édesanyja fulladozott. Kisasszony Bellini mindenkinek megmondta, hogy ne segítsenek.

A vendégek elhallgattak. Luca lassan a menyasszonya felé fordult.
– Mit csináltál?

Vanessa megrázta a fejét.
– Csak megjátszotta. Eleanor már hónapok óta furcsán viselkedik.

Eleanor hirtelen megrántotta a fia ujját.
– Luca.

A férfi mellé térdelt.
– Itt vagyok, Anya.

A kert végi üvegházra mutatott, majd három szót suttogott:
– A fekete nagykönyv.

Luca megdermedt. Az apja egy fekete bőrbe kötött könyvelést őrzött, mielőtt ötször évvel ezelőtt elhunyt. Állítólag az tartalmazta a Moretti-birodalom minden egyes vállalkozásának és tulajdonának az eredeti nyilvántartását. A könyv a temetés után azonnal eltűnt. Luca éveken át kereste.

– Anya, hol van?

Eleanor egyenesen Vanessára nézett, majd suttogta:
– Ő tudja.

Vanessa arca elfehéredett.
– Ez képtelenség!

Eleanor reszketni kezdett.
– Tegnap este bejött a szobámba. A kulcsot akarta.

Luca felállt.
– Milyen kulcsot?

Eszembe jutott valami, amit Eleanor hetekkel korábban mondott nekem, miközben a reggeli teáját szolgáltam fel. Azt mondta, hogy Vanessa a régi üvegházról faggatózott. Akkor még nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget.

Most Eleanor a gyapjúkabátjába nyúlt, és előhúzott egy kék szalaggal átkötött, apró sárgaréz kulcsot.
– Delilah – suttogta. – Emlékszel, hova mondtam, hogy nézz szét?

A szívem a torkomban dobogott. Három hónappal ezelőtt megkért, hogy takarítsam ki az üvegház régi kőkútját. Egy laza járólapot találtam alatta. Belül egy kis fémdoboz rejtőzött. Érintetlenül hagytam, mert az nem tartozott a feladataim közé.

– Igen, Moretti asszony.

Luca azonnal utasította a biztonsági főnököt, hogy hozza elő. Tíz perc múlva megérkezett a doboz. Benne volt az eltűnt fekete nagykönyv, egy fénykép és egy lepecsételt boríték.

Luca először a könyvet nyitotta ki. Oldalról oldalra dokumentálta a család vállalkozásaitól a Vanessa apja által irányított cégekhez átutaltmilliókat. Utána széthajtogatta a fényképet. Vanessát ábrázolta Luca elhunyt apja mellett egy magánklinika bejárata előtt. A dátum két nappal az apa halála előtt volt.

Luca tekintete megkeményedett.
– Miért voltál együtt az apámmal?

Vanessa sírni kezdett.

—

### 2. fejezet: A múlt árnyai

A csend szinte tapinthatóvá vált a kertben. A vendégek lélegzet-visszafojtva figyelték, ahogy a hatalmas erejű maffiafőnök lassan felemeli a tekintetét a fényképről, és a rettegő menyasszonyára néz.

– Azt hitted, hogy soha nem derül ki? – kérdezte Luca a hangján olyan fagyos nyugalommal, ami még a legközelebbi embereit is hátraarcra kényszerítette. – Az apám halála… köze van ehhez a nőhöz?